Sziasztok cukibogyók!:)

A mai napom egész jól haladt, délelőtt és délután is remek volt, anyával mentünk vásárolni, hasonlók. Aztán itthon jött a nagy kérdés, hogy készen állok-e a forgalmi vizsgám második felvonására. Ugyanis olyan szinten buktam meg az elsőn, hogy az nagyon gáz. Mindegy is. Soha nem szerettem az ilyen gyakorlati dolgokat, mindig az elméleti kihívásokban voltam ügyesebb és eredményesebb, de hát az élet úgy hozta, hogy ezzel is ki kell törölni, szóval kénytelen-kelletlen nekiálltam ennek a jogsi témának.

Minden 2017(!) tavaszán kezdődött, amikor talán áprilisban sikeresen letettem a KRESZ vizsgámat, előtte pedig az elsősegély vizsgámat. Mondhatni megállíthatatlan voltam, gond nélkül vettem az akadályokat. Aztán jött a nagy cumi, a vezetés. Elméletben minden patent megvolt, de azért az elméleti dolgokat gyakorlatira átvinni nem olyan egyszerű, legalábbis számomra.

Lakóhelyemen kezdtem a vezetést, ha jól emlékszem májusban. Aztán nyáron ugye mentem nyaralni, dolgozni, de azért hetente egy alkalmat mindig meg tudtunk beszélni az oktatóval, amit ő szinte kivétel nélkül mindig lemondott. Olyan nevenincs okokra hivatkozva, hogy „közbejött valami”. Semmi olyan hogy, mikor lenne a következő alkalmas időpont, vagy hogy sajnálom. Nade. Teltek-múltak a hónapok, és már szeptember volt. Egész augusztusban nem vezettem egy darab órát sem, pedig abban a hónapban heti 1-2 óra mindig meg volt beszélve. Aztán szeptemberben ugye bejártam máshova, és gyakran 5-6 után értem haza, amikor ő már nem megy fel egy nagyobb városba, hogy ott tanuljak. Ergo maradt az, hogy a hétvégémet áldoztam fel arra, hogy én az egyik városból a másikba vezessek, de ebből sem lett semmi, mert érdekes mód mindig közbejött valami. Májustól szeptemberig kemény 12 órát vezettem.

Aztán októberben átiratkoztam egy másik autós iskolához, ami abban a városban található ahol tanulok. Eleinte minden tök jól ment, azzal reklámozták magukat, hogy „gyorsan kiszórják az embereket, max 2 hónap és lehet menni vizsgázni”. Aha. Nagy szart. Októbertől kezdődően megint hetente egy alkalommal tudtam vezetni, és elég gyakran közbejöttek dolgok, például hogy lemondták az órámat, mert valaki másnap vizsgázik és szeretne még gyakorolni. Én ezt teljes mértékben megértem. Aztán a nagy két hónap intervallumból lett az, hogy februárban elmentem egy vizsgára, amit annyira túlparáztam, hogy az összes létező hibát elkövettem.

Hogy miért paráztam? Apukám tipikusan az az ember, aki tök aranyos amikor normális, de ha valami nem tetszik neki olyan szinten semmisíti meg az önbecsülésem és minden pozitív gondolatomat az életről, hogy díjat érdemelne érte. Konkrét rettegtem, hogy mi lesz, ha megbukok, és hasonlók. És láss csodát, megbuktam. Olyan szintű lehordást kaptam, a szokásos szöveggel hogy: semmire nem vagy képes, kurva sok pénzt kifizettünk erre és társai. Mondanom sem kell, hogy ezek után rohadtul semmi kedvem beülni az autóba, nem hogy elmenni vizsgázni.

26-án lesz a második vizsgám, amin ha kihúzom a párhuzamos parkolást akkor tuti bukó. Ezzel tisztában vagyok. Gyűlölök egyszerűen vezetni ilyen módon, és ez nem a jelenlegi oktatóm hibája. Ez annak a közel egy évnek a hibája, amivel szopatják az agyamat az első forgalmi órámtól kezdve. Úgyhogy, kisírtam magam, szerintem egy enyhébb idegösszeroppanásom is volt miközben anyával beszéltem. Szurkoljatok nekem hétfőn, bár én nem fűzök már sok reményt ehhez a jogsi témához.

Természetesen nem azt mondtam, hogy én utálom ezt az autókázós dolgot, szertem amikor szól a zene és kikapcsolhatok, de az nem mostanában fog eljönni, hogy ez a kettő sebességel is párosuljon.:D

2018.03.24. 18:19, Kathryne

Mit szólsz hozzá?

Sziasztok cukibogyók! :3

Mai napon nem mentem suliba, ugyanis úgy döntöttem, amennyi pénteki napot tudok azt skippelem, többet ér egy olyan nap, amikor az érettségire való felkészülésre szentelem az időmet, mintha felesleges órákon ülnék az iskolapadban.

A napokban nagyon sok új ötletem támadt, amit szeretnék megírni, valamint megosztani veletek. Tervezet tanulásos cikkeket, személyes bejegyzéseket, ajánlókat, hasonlók. Ezeket mindig megtaláljátok az arcticles menüpontban, vagyis a megírandó cikkek mellett a már megírtak is elérhetőek ott. :D

Tehát, mára egy érettségis cikkel érkeztem, ami persze a személyes tapasztalataimon alapszik. Megpróbáltam a könnyebb átláthatóság miatt pontokba szedni az ötleteimet, tippjeimet.

Hogyan készülj az érettségire?

01. Tudatosítsd magadban, hogy mit vállaltál el!

Itt arra gondolok, hogy nagyon alaposan át kell gondolni, mi lesz a választott érettségi (gimnáziumban ugye), valamint miből akarsz emelt érettségit tenni. Persze jó dolog a +50 pont egy emelt érettségire, viszont arra sokkal több időt és energiát kell befektetni, hogy sikerüljön is. Én történelemből emeltezek, a választott érettségim pedig a kommunikáció és médiaismeret lett.

2018.03.23. 14:37, Kathryne

Mit szólsz hozzá?

Sziasztok cukibogyók! ;)

Kezd teljesen felborulni a bioritmusom, ha már eddig nem borult fel. Ma egyik osztálytársammal tartottunk bioszon előadást, ami nekünk egy annyira felesleges és töltelék tárgy, hogy az hihetetlen. Szóval csak azért csináltuk az előadást, hogy kapjunk érte egy ötöst, és ezt a tanár is tudja. Ahogyan azt is, hogy az osztályunk szinten kollektívan leszarja a tantárgyat, akit meg érdekel, azt felvette faktnak. Én teljes mértékben szelektáltam a tantárgyakat, amik számítanak a továbbtanulás szempontjából, azokat hajtom, a többi (biosz, német) elég egy 2-es is. Na szóval megtartottuk a prezentációt, és konkrétan minden egyes elhangzott mondatunkba bele kötött, hogy ő nem így írta volna, stb. Előttünk 3 másik előadás volt, azokat is meggyalázta. Csak nem értem minek, ha tudja, hogy nekünk már nem számít ez a tárgy? Na mindegy.

Úgy gondoltam, ma egy kicsit személyesebb bejegyzést hozok. Nagyon sokat szoktam gondolkozni ezen a barátság dolgon, az értelmén, a jelentőségén, stb. Mégis, annyiszor csalódtam, hogy az már embertelen, és kezdem úgy érezni, hogy kár megpróbálni új barátságokat kötni. Nem olyanokat, hogy péntek este együtt iszogatunk, hanem tényleges barátságokat.

Annyira elfajzott világban élünk, mindenki az Instagrammon, Snapcheten pang, háttérbe kerültek a személyes beszélgetések, a közös együttlétek, filmnézés, stb. Abban merül ki az egész barátság dolog, legalábbis én ezt vettem észre az osztályban, hogy hétvégente elmennek együtt inni, részegen csinálnak ezt-azt és a következő héten arról beszélnek, ki hány fiúval kavart, vagy mi mást csinált. Ugyan már.

Volt egy lány, akivel kb 10 éves koromban barátkoztunk össze. Nagyon sok időt töltöttünk együtt, fagyiztunk, filmet néztünk, beszélgettünk, limonádéztunk, ilyenek. Amit egy átlagos 10 éves csinál. Nameg sóvárogtunk olyan fiúk után, akik vagy osztálytársaink voltak vagy egy évvel idősebbek. Szóval akadt egy srác, akiért nagyon durván oda voltam, és az említett barátnőm egykori osztálytársa volt. Beszélgettünk erről, ahogy az illik, aztán láss csodát, összejöttek. Jó, tudom, nem nagy kapcsolat volt, de akkor is. Aztán elfelejtődött a dolog, végül 15 évesen lett nekem is barátom (az első), aki a barátnőm középiskolai osztálytársa volt. Nagyon jól megvoltunk, ideig-óráig, aztán jött a csapás, a barátnőmnek megtetszett az én pasim (?), és felkérte szalagavató táncra. Ezzel még semmi baj nem volt. De azzal, hogy az én párommal akarta féltékennyé tenni azt a srácot aki tetszett neki, és puszit adtak egymásnak, meg ölelték egymást meg ilyenek, kicsit sok volt. Kicsit nagyon. Szóval azóta nem mondanám magunkat akkora barátoknak.

Aztán középiskolában lett egy csajszi, akivel 9. óta nagyon jó volt a viszonyunk. Rengeteg közös bulink volt, sokszor aludtam nála és ő is nálam, eljött velünk családi nyaralásra, ilyenek. Amolyan mesébe illő barátságunk volt. Aztán tavalyi év során elutazott, 4 hónapra magántanuló lett. Én voltam az egyetlen, aki minden egyes nap kereste, írt neki, beszélgettünk az időeltolódás ellenére. Egyedül én álltam ki mellette, mindenki azt beszélte, hogy biztos nagyképű lesz, hasonlók. Aztán csodák csodájára, tényleg ez lett. És amikor visszajött, az egyetlen ember akit kizárt az életéből, én voltam. Ironikus. Rettentő kellemetlenül éreztem magam, a csajt a halálba kívántam, úgy éreztem, hogy kegyetlenül kihasznált. Mindegy is. Szóval az utolsó évünkben mintha nem is ismernénk egymást, teljesen ki lettem zárva a vele történt dolgokból, meg úgy mindenből, ami az egykori bandánkon belül történik. Nagyon sajnálom, hogy így alakult a mi történetünk, de nem tudom mit kellett volna másképp tennem. Nem érzem magam hibásnak, csak hülyének, hogy azok után is futottam utána, hogy ő egyértelműen a tudomásomra adta, hogy rohadtul nem kíváncsi rám.

Azóta több alkalommal próbáltam megbarátkozni másokkal, nyitni új emberek felé. Több-kevesebb sikerrel egy működött is, de így utolsó évre már nem szeretnék életre szóló barátságokat kialakítani.

Természetesen nem vagyok egy barátnőtlen ember, nagyon sok olyan barátom van akik évek óta mellettem vannak, és persze én is mellettük. Egyik barátnőmmel már oviban lespanoltunk, aztán osztályban is akad két lány, akikkel már első év óta szoros kapcsolatunk van.

Nem érzem elveszettnek magam, hiszen nem a barátok mennyisége, hanem a minősége számít. Ezt nem árt azért tudatosítani magunkban.

 

2018.03.21. 16:51, Kathryne

Mit szólsz hozzá?

Sziasztok cukibogyók. :3

Gréti volt olyan kedves és bátor, hogy kihívott erre a #ezvagyokén kihívásra, aminek nagyon örülök, ugyanis imádom az ilyen kitöltögetős dolgokat, szóval csapjunk a lovak közé. Az általam kihívottak pedig (amellett, hogy írok nekik) alul találhatóak, a bejegyzés végén. Öveket bekapcsolni, kezdjük meg a bolyongást az elmémben.

Gréti oldalát itt tudjátok elérni -> LINK

Szabályok: Kihívtak? Fogadd el - vagy ne, rajtad áll - és szánj egy bejegyzést a következő kérdések megválaszolására:

1. Ki vagy Te?

Kathryne, 169 cm magas, átlagos alkatú, vörös hajú, barnöld szemű lány. Harmadikas korom óta szemüveges vagyok, a későbbiekben lehet megpróbálkozom a kontaktlencsével is. Nagyon szeszélyes természetű vagyok, a csillagjegyem bika és minden mondata igaz rám, legalábbis amit a bunkó horoszkóp írt. Amúgy nem hiszek ilyen dolgokban, egyedül kicsit a paranormális dolgok azok, amikben valamennyire hiszek és látok értelmet. Soha nem tudtam megtanulni és megérteni olyan dolgokat, amiket feleslegesnek tartottam az életben, például a logaritmust, de amiben egy pici értelmet látok örömmel tanulom meg. 11 éve zenélek, tagja vagyok egy fúvószenekarnak, rengeteg helyen jártam már (vagy koncertkörút vagy családi nyaralás keretein belül), imádok utazni, utánajárni érdekes történelmi dolgoknak. Szeretem a komolyzenét, a metál és rockzenét, valamint a mai popzenéket is szívesen hallgatom, a kedvem mindig az időjárástól függ (nem vagyok migrénes, ha esik az eső nincs életerőm egyszerűen), nagyon kegyetlenül tudok bunkó és tapintatlan lenni, hirtelen haragú vagyok, kiszámíthatatlan, de ugyanakkor kitartok a barátaim, a hozzám közel állók mellett, a barátság és a család szent és sérthetetlen számomra.

2. Mi az álmod?

Az álmom az, hogy a jövőben a Balaton-parton éljek (úgy, ahogy most is), mondjuk Zamárdiban vagy Lellén egy nagy családi házban, legyen egy Rottweilerem és cicám, 2 vagy 3 gyereket szeretnék, elsőként fiúkat meg egy lányt (mert én bármit megadtam volna azért, hogy legyen egy vagány fiútestvérem akinek a haverjaival együtt járunk bulizni..:D). Szeretnék úgy dolgozni, hogy ne kelljen órákat utaznom, délután haza menni, elmenni a kölykökért, játszani, elmenni a partra, olvasni a kandalló mellett, mindenféle hülye receptet kipróbálni amit vagy olvastam vagy a paprika tv-n találtam. Eljárni sportolni, mondjuk vitorlázni, leülni a partra enni egy sajtos-tejfölös lángost miközben arról beszélgetek a férjemmel, hogy milyen sok idióta dolog történt ma velünk, inni egy jegeskávét, ilyenek.

3. Mi a kedvenc emléked?

Hát attól függ. Nincs olyan, hogy legkedvencebb emlékem, inkább különböző kategóriák vannak nálam. Kedvenc családi emlékem a 2017-es Egri nyaralás, kedvenc zenekari emlékem a 2015-ös tavaszi koncert, kedvenc buli emlékem a 2017-es Strand Fesztivál, kedvenc párkapcsolati emlékem a Zalakarosi nyaralás ami őszi szünetben történt, valamint kedvenc koncert emlékem a 2017-es VOLT fesztiválon az Imagine Dragons koncert.

4. Mi jelenti számodra a boldogságot?

A boldogság számomra az, amikor a szívem mélyén nyugodtságot, elégedettséget (magammal szemben), és örömöt érzek. Lehet ez hazafelé a buszon, a barátommal miközben sorozatot nézünk, családi ebéd közben, stb.

5. Mi jut eszedbe arról a szóról, hogy szépség?

Alycia Debnam-Carey. (amúgy tényleg, de vegyük komolyan) Számomra a szépség nem az, amikor valaki instagrammon éli ki magát és folyamatosan tölti fel a képeket amin 5 kg smink van rajta. Vakolattal mindenki tud meseszép lenni. Viszont. A valódi szépség az, amikor egy nő mosolyog, amikor valaki meglepődik és örül, vagy felveszi a szalagavatós ruhát, amikor valaki jól érzi magát a bőrében. Amikor valaki elfogadja magát olyannak, amilyen, az az igazi szépség.

6. Szerinted hogyan írnának körül Téged a környezetedben élők? Mennyire egyezik ez az első kérdésre adott válaszoddal?

Szerintem nagyon egyezne. Szinte minden hozzám közel álló illető tudja rólam, hogy milyen szeszélyes természetem van, hogyan nézek ki, és hasonlók. Remélem a néha bunkó megszólalásaim miatt nem utált még meg egy barátom vagy barátnőm sem.

7. Mi a legnagyobb félelmed?

Hogy egyszer arra ébredek fel, hogy egyedül maradok, hogy mindenki elmegy mellettem, mintha csak egy emlékfolt lennék mindenki számára akinek egyszer fontos voltam. Sokszor gondolkoztam azon, hogy vajon hányan mennének el a temetésemre, vagy kinek hiányoznék (tudom elég beteg), de jobb az ilyen dolgokba nem belegondolni.

8. Hogyan látod magad egy év múlva?

Első egyetemi évem után? Koffeinfüggőnek, boltkórosnak. Okosabbnak, érettebbnek, magabiztosabbnak, de fáradtabbnak.

9. Mi volt a legnagyobb őrültség, amit valaha csináltál?

15 évesen olyan szinten berúgtam, hogy az embertelen. Akkor a szüleim vittek haza, kiesett több óra is az estéről, szóval eléggé szégyelltem magam amiatt. De ez már régen volt, tanultam az esetből.

10. Ki vagy mi az első számú motivációd?

Mint mindenkinek, nekem is anyukám az egyik motivációm. Viszont a saját magamnak felállított léceket akarom megütni, amik néha nem reálisak. Igazából saját magam edzem, saját magam motivációja vagyok, vagyis inkább az az élet, amit élni szeretnék.

11. Mit csinálsz, ha valaki elkezdi igazságtalanul kritizálni egy barátodat, de nem tudja, hogy közel áll hozzád?

Megvárom amíg befejezi, bemutatkozok, elmondom a véleményem, barátommal helyre tesszük és elmegyünk.

12. 5 év múlva emlékezni fogsz arra, mit csináltál tegnap?

Egy sima átlagos hétfői nap volt, megírtam a veterán kérdéssort, ami nem hiszem, hogy akkora nyomot hagyna bennem :D.

+1. Fejezd be a mondatot: Arra vágyom, hogy...

olyan életem legyen, amit szeretek, és azt csináljam, amit szeretek, azzal, aki szeretek.

Most pedig hívj ki Te is néhány további bloggert, akiknek kíváncsi vagy a válaszaikra. Annyi jelölted lehet, amennyit akarsz. Másold be a szabályokat (a kérdésekkel együtt), hogy kihívottjaid tudják, mi a dolguk. Bejegyzésedben ne felejtsd el megemlíteni a bloggert, aki Téged hívott ki.

Az én kihívottjaim:  Lynn & Cassidy

2018.03.20. 16:36, Kathryne

Mit szólsz hozzá?

Sziasztok kedves olvasók, látogatók, és mindenki aki erre tévedt ezen a téli estén.

Kezd nagyon elegem lenni ebből az időjárásból, hogy március közepe van és nálunk például 2 napja esik a hó, lefagynak az utak, hajnalban nem lehet közlekedni a járdán és hasonlók. Nők napjára kaptam egy tulipánt, ami olyan gyorsasággal virágzott és nyílt el, hogy az hihetetlen. Köszönhetően a +18 foknak, ami a -20 fokos csütörtököt követte. Szóval. Tavasz, kérlek, gyere.

Több blogon is megtaláltam ezt a Veterán Blog Tag nevezetű kérdéssort, amit azért merek kitölteni, mert nem ez az első blogom, és elég érdekes pályafutásom van az internet világában, szóval öveket bekapcsolni, kezdődik az időutazás.

1. Hány éve blogolsz?

Szép, már az első kérdésre nem tudom a választ. Most 17 éves vagyok, az első oldalam (ami nem blog volt) 11 évesen hozhattam létre, amit természetesen az akkor felkapott ebnevelde mintájára alakítottam ki. Ha jól emlékszem, kutyanevelo.5mp.eu volt a címe, és az internetről vadásztam össze képeket, csináltam „boltot” ahol lehetett kutyaházat és játékokat vásárolni, valamint minden egyes nap átírtam a kutyák egészséget, kedvét és hasonlókat. Nem is értem :D.

2. Tartottál valaha hosszabb szünetet a blogolásban?

Igen. Az első nagyobb lélegzetvételű blogom kb 1 éven át futott, ekkor voltam 9.-es, aztán 10.-ben kezdtem egy másikat, a 11.-es év kimaradt és most, 12.-ben álltam neki újra.

3. Mindig ugyanezt a nevet használtad?

Dehogy. Először egy online játékból választottam egy karakter nevét, aztán az egyik sorozat szereplő nevét, majd egy olyat ami úgy hangzik, mint egy liba neve, meg így össze vissza használtam mindenféle nevet. Nem volt soha különösebb okom egy név mellett megállapodni, a mostani azért ez, mert a kedvencem már ellőtte valaki más. :D Sorrendben a használt neveim (persze az alkalmi memóriazavar miatt néhány hiányzik): Anne, Rosalya, Kathrine, Clodette, Claire, Kathryne.

4. Mindig ugyanezen a címen blogoltál?

Szintén nem. Életem első blogja a requiem0.gportal.hu néven indult, amit követett (nagyon durva okokból kifolyólag) a whereismyvodka.gportal.hu, aztán jött egy másik, egy megint másik és most itt tartunk. Időközben volt több olyan oldalam, ami egy adott témával foglalkozott, de azok szerkesztésével is felhagytam.

5. Változott az évek során a blogod témája?

Természetesen. Életem első oldala egy kutyanevelős szimulátor oldal volt, aztán volt egy H2O-s rajongói oldal, twenyonepilots rajongói oldal, American Horror Story rajongói oldal, Harmadik Birodalommal foglalkozó történelmi érdekességes oldal, több blog, társszerkesztő is voltam, volt egy hokalovi lóneveldés segédoldal és sok hasonló dolog :D.

6. Milyen eszközöket használtál régen és milyeneket most a blogoláshoz?

Őszintén nem sok mindent. A designokat általában keresem valahol, átszerkesztem, megváltoztatok rajta amit tudok csak a váz marad meg, a képeket szintén netről szedem. Egyetlen program amit használok az a Word, hogy megtaláljam a helyesírási hibáimat, és lényegében ennyi.

7. Vannak olyan olvasóid, akik a kezdetektől követik a munkásságodat?

Kizártnak tartom. Nagyon sokan vannak viszont, akik akkor is blogoltak, amikor még a requiem-es korszakot éltem, és a mai napig lelkes bloggerek, szóval lehet ők emlékeznek valamennyire az akkori énemre, de jobb ha azt mindenki elfelejti.:D

8. Vannak bloggerek, akikkel már személyesebb kapcsolatot is kialakítottál?

Ha jól emlékszem egyedül Amy (nox-arcana.gportal.hu) volt az, akivel Facebookon is beszélgettünk régebben (2-3 éve), de soha nem voltam a híve annak, hogy felfedjem ki vagyok, hogy nézek ki, kik az ismerőseim, merre lakok, stb. Túl személyes, szeretek elbújni a blogon kialakított énem mögé.

9. Megváltozott a környezeted hozzáállása a blogoláshoz, a te blogodhoz?

Egyszer volt egy ember aki megtudta, hogy mit csinálok szabadidőmben. Eleinte elismerte, aztán jött az utálkozás, a cseszegetés, a fenyegetés, szóval a környezet véleménye rohadt negatív volt. Ezért is hagytam abba, mert már kezdtem bekerülni egy olyan ördögi körbe amiből nem tudtam volna könnyedén kiszabadulni, mondhatni túlnőtt rajtam a blogos énem. Az én hozzáállásom a jelenlegi bloghoz pedig, ha van időm, kedvem írok. Nem számít nekem, hogy hányan olvasnak, nem azért csinálom, hogy 10.000-res legyen a megtekintés. Jót tesz a lelkemnek, ha ki tudok írni magamból dolgokat.

10. Szerinted miben fejlődtél leginkább a blogolás tekintetében?

Szerintem minden blogger számára egyértelmű az, hogy sokkal hosszabb, összetettebb és szebb mondatokat fogalmaz meg ahogy egyre több bejegyzést tesz közzé. A sok önismereti Tag miatt pedig mindenki olyan dolgokra találhat rá saját magában, amire nem is gondolt volt. Emellett persze az esztétikai szépérzet, a szerkesztőkészség, fogalmazáskészség és hasonlók mindenképp fejlődő tendenciát mutatnak nálam.

11. Akadt-e az életedben olyan lehetőség, amihez azért jutottál hozzá, mert blogolsz?

Őszintén szólva mindig hidegen hagyott, hogy a beauty bloggerek ezt meg azt kapnak tesztelésre, vagy ha tévedek akkor bocsi. Youtube-on így mennek a dolgok, amennyire én láttam. Soha nem úgy tekintettem a blogokra amiket vezettem, mint egy ugródeszka aminek köszönhetően számos dolgokban lehet részem, vagy termékeket kaphatok. Számomra mindig egy kikapcsolódás volt, egy menedék-út, ha úgy tetszik. Viszont, ha az lehetőségnek számít-e, hogy rengeteg nagyszerű embert ismertem meg, akkor igen, akadt. :D

12. Van olyan téma, amiről megbántad, hogy írtál?

Igen és nem. Magamnak mindig jót tett amikor kiírtam egy-egy komolyabb sérelmem vagy bánatom, de ahogy az megszokható és tapasztalható, féltékeny, undok és meggyalázó kommentelők mindig lesznek. Nekem sem volt hiányom belőlük, de úgy érzem, ezekre is szükségem volt ahhoz, hogy mára olyan emberré váljak, aki bátran szembe mer nézni a negatív kritikával, és a negatív emberekkel.

13. Mi az, amit ma már másképp csinálnál a blogodon/blogoddal, mint régen?

Nem vonom be annyira a személyeket magam körül, mint egykor. Nem fogok sztorikat írni amik róluk szólnak, nem lesz egy becenév lista, hogy ki kicsoda a mindennapi életemben. Nem lesznek depressziós (csak akkor ha nagyon halál hangulatom van) bejegyzések, nem akarom, hogy ez a blog is olyan legyen, mint egy napraforgó. Egyszer szép, egyszer nem.

14. Melyik a valaha megírt kedvenc blogbejegyzésed?

Igen, akadt pár olyan bejegyzés a requiem-en, amire nagyon büszke vagyok, valamint egy másik blogon is több olyan bejegyzés született ami motivál, elfogadtat és segít nem csak nekem, hanem (szerintem) mindenkinek aki elolvassa. Erre a blogra is tervezek nagyobb lélegzetvételű bejegyzéseket, és amint időm engedi, meg is írom őket.

15. Kaptál valaha olyan kritikát, ami miatt lényegesen megváltoztattál valamit a blogoddal kapcsolatban?

Nem kifejezetten. Ha azt nézzük, a netes kereteken belül mindig megvolt az átlagban elfogadás, tehát több kedves megjegyzést kaptam, mint bunkót. Persze én is kértem kritikát más oldalaktól, és néha megesett, hogy valakinek nem tetszett az a stílus, amit én követtem, de hát ez van. Mindenből tanul az ember, nemde?

16. Szerinted mennyi ideig fogsz még blogolni?

Fogalmam sincs. Ha időm engedi, szívesen jövök fel csinosítani, formailag rendbe tenni a kicsikét, kiírni magamból ezt-azt, listát vezetni és hasonlók. Ez teljesen személyes jellegű, minden csak azért van, hogy én megnyugodjak és könnyebbé tegyem a mindennapi stresszt azzal, hogy kiírom magamból a gondolataimat.

17. Mit gondolsz, mennyire sikerült az évek alatt a blogodon közvetíteni önmagadat, a személyiségedet?

Túlságosan.

18. Fogalmazd meg, mit jelent számodra a blogolás és a saját blogod!

Szeretem azzal tölteni az időmet, hogy leülök a gép elé, új kinézeten agyalok, képeket keresek, bejegyzés ötleteket dobok el vagy valósítok meg. Nagyon szeretem és mindig is szerettem ezt csinálni, és ha sikerül összehoznom egy olyan bejegyzést, kifejezetten boldog és elégedett tudok lenni. A blogon keresztül (már ezerszer említettem, de mindegy), rengeteg embert ismertem meg, minden nap írtam másokhoz az aktuális bejegyzésükkel kapcsolatban, ünnepekkor, szóval ez a blogger közösség egész jó dolog, amolyan sokadik családnak tekinthető.

19. Írj egy dolgot, ami szerinted igazán egyedi a blogodban, és kiemeli azt a tömegből!

A személyiségem, a történetem, a hozzáállásom és a stílusom miatt. Bár nem mondom azt, hogy ezek egyediek, ugyanis nagyon sok nagyszájú emberrel találkozni manapság :D.

20. Miért ez a blogos álneved?

Mert a Kathrine már foglalt amióta elkezdtem a blogolást, nem akartam se számot se semmi mást a név mögé, így kicsit megváltoztattam, és ezért lett Kathryne. Hihetetlen, nem?:D

 

 

2018.03.19. 21:37, Kathryne

Mit szólsz hozzá?