Elérkeztünk a Spooktober utolsó bejegyzéséhez, október utolsó napjához, Halloween éjszakájához! Bár még az éjszaka kicsit arrébb van, így is ezer dolgom van ma, ugyanis (ahogy már említettem) megyünk egy beöltözős buliba – vagyis hát nagyon remélem, hogy beöltözős lesz. :D És mivel a társaság úgy szavazta meg, hogy nekem van a legnagyobb tehetségem a művészetekhez, én fogom megcsinálni a sminkeket. Mondjuk ez azért is lesz így, mivel én vagyok szinte az egyetlen aki akar ilyen sminket. :D De nembaj, ráerőltettem a többiekre és reménykedem benne, hogy más is ki lesz festve!

5. bejegyzés – Hangulat: mutasd be részletesen az egyik kedvenc rémisztő könyved vagy filmed (horrorfilmek elsőbbséget éveznek)! Miért tetszett meg ennyire a történet? Szerinted mitől lesz igazán jó egy film/könyv cselekménye?

Már sokszor említettem, de ez szerintem csak azért lehet mert ha eszembe jut egy téma akkor mindig mesélek még kicsit erről és kicsit arról is, így olyan témákat is érintek amikre egy külön posztot szántam amúgy. Na mindegy. Szóval.

Szerintem (maradjunk most a horror/ijesztő témájú könyveknél és filmeknél) attól lesz igazán jó egy történet, ha van történet. Tudom, ez most hülyén hangzik, de nem egy olyan idióta horrorfilmet láttam már, ahol csak vannak az emberek és sorra halnak meg anélkül, hogy megtudnánk miért is csinálja azt a gyilkos amit, vagy hogy kik azok, akikről amúgy szól a film. Ezek leginkább az ilyen már-már elfeledett „alkotások”, viszont számomra az Az 2 is hasonló kaliberű volt – igen, felnőttek a kölykök, de ugyanaz történt benne ami az első részben. Mindenkinek volt egy jelenet amikor egyedül volt, akkor halálra lett ijesztve – persze ezt a nézők már előre érezték, aztán bekerültek ismét a csatornarendszerbe ahol ismét meg is ölték a bohócot meg nem is. Egy elképesztően vontatott sztori volt, és a folyamatos jumpscare elemek miatt már nem is volt ijesztő a film.

Nagyon szeretem, ha egy sztori jól fel van építve, és a film nézése közben lesz egy ilyen kis „nyomozás”, ami során a szereplők rájönnek, hogy mi is történik amúgy velük. Bár erre ellenpéldát is tudok mondani, a Paranormal Activity tudtommal nem ez a „nézzünk utána a dolgoknak” film, de mégis csak jó érzéseim vannak, ha visszagondolok erre a filmre – pedig évekkel ezelőtt néztem meg. Sőt, az külön izgalmas és elképesztő, ha ez a sztori nem csak egy filmen keresztül tart, hanem több részes és a fő történet mellett szépen össze állnak a szálak. Erre a legjobb példa talán a Fűrész sorozat, ahol (a legújabb filmet leszámítva) mondhatni tátva maradt a szám az utolsó rész végén, hogy basszus, ez nem lehet igaz. Aztán a film kicsit megmagyarázta a dolgokat, és én is rájöttem, hogy mennyire lehetséges ez a kimenetel.

Persze nem egy horrorfilmes csalódásom volt, és ezek vagy a történet semmilyensége, vagy pedig a színészek tök átlagos alakítása miatt nem nyerte el a tetszésem. Ide tartozik például a fent említett Az (bár lehet, hogy csak azért nem jött be annyira, mert túl sokat vártam tőle a reklámkampány miatt), de szerintem a Paranormal Activity folytatásait is ide sorolnám, nameg a Péntek 13 folytatását, ami szerintem tök indokolatlan. Legalábbis azok után, hogy átszúrták, megfojtották, vízbe fojtották Jasont senki ne akarja megmagyarázni nekem, hogy kiszabadult egy zsákból és felvette a maszkot és magával ragadta a lányt. Vagy talán a tavalyi Felelsz vagy Mersz, ami bár nagyon jól indult, de annyira erőltetett lett egy idő után, hogy mondhatni ennyi filmmel a hátam mögött már könnyen ki tudtam találni, hogy mi is fog történni.

Viszont, ezer és ezer pozitív élményem van horrorfilmekkel kapcsolatban, és most egy kis összeállítást hozok a kedvenceimről, amiket tényleg nagyon szeretek (és nagyon boldog vagyok, hogy végre egy egész bejegyzést tudok ennek a témának szentelni).

Stay Alive – Az egyik legjobb horrofilmes élményem, ami egyáltalán nem az a tipikus sorozatgyilkos megöl mindenkit kategória. A lényeg az, hogy van egy játék amit ha elindítasz és beállítod a saját karaktered, akkor a játék életre kel. Ha meghalsz a játékan, ugyanaz a halál fog rád várni a való életben is. Az egészhez pedig egy valamennyire magyar legenda, Báthory Erzsébet élete köthető, szóval még izgalmasabb.

Halálhegy – Biztosan sokan ismeritek a Dyatlov incidenst, ami során tapasztalt hegymászók vesztették életüket elég különleges módon. Ez az alapja a filmünknek, ugyanis néhány amerikai egyetemista (ha jól emlékszem valamilyen médiás dolgot tanultak) elmennek azzal a céllal, hogy dokumentumfilmet készítsenek erről az esetről. Azonban olyan felfedezéseket tesznek, amire én, mint néző sosem gondoltam volna. Szó esik az orosz titkos kutatásokról, az időutazásról, és a fiatalokkal történtek valamennyire megmagyarázzák, hogy például az eredeti csapat néhány tagjának miért volt radioaktívan szennyezett a ruhája. A vége igényel némi gondolkodást, de ezt leszámítva tényleg egy nagyon jól sikerült film.

Fűrész – Személyes kedvencem talán a filmsorozat, és az első néhány részét vagy tízszer tuti megnéztem. A filmek külön-külön is egy elég izgalmas történettel rendelkeznek, és nagyon durva fordulatok vannak a történetben. Olyan emberek is kapcsolatban állnak a „Kirakóssal”, akikről nem is gondolnánk, és olyan szálak mozognak a háttérben, amit bár mindannyian sejtünk a film során, de csak a végén áll össze a kép teljesen. A zenéje meg brutál jó!

Silent Hill – A napokban néztem újra az ugyanezen a néven futó játék által inspirált horrorfilmet, és nem csalódtam. A történet nagyon érdekes, egy kislányt olyan érzések és emlékek gyötörnek, amikkel soha nem találkozott. Nevelőanyja (mivel a kislány örökbe lett fogadva) elviszi abba a kis településbe, amit a lány már többször említett. Itt fény derül egy elképesztő agymosáson, hogy az ott élő emberek mennyire elmaradottak, hogy hogyan válik a kisváros a sötét áldozatává, valamint talán ez az első olyan film (amit láttam) amiben kiderül, hogy a gonosz igazából jó. Vagy hát ha nem is jó, áldozat, és a teljes történetet megismerve már nem is tűnik annyira kegyetlennek amit tesz.

Tükrök – Életem első horrorfilmje volt, és bár akkor nagyon mély nyomot hagyott bennem, azóta már újra néztem és megtetszett a szotri. Ha jól emlékszem, a lényeg az, hogy a tükörben (mint felületben) él egy szellem, aki beleköltözik az emberekbe, ha az rosszkor van rossz helyen, és arra ösztönzi, hogy keressen meg egy lányt. Ha nem jár sikerrel az illető, és véletlenül tükörbe néz, akkor a tükörképe képes megkínozni az illetőt anélkül, hogy az ellenkezni tudna. Aztán egy férfi, aki ugyanúgy az áldozatául esik a tükör szellemének a végére jár ennek a történetnek.

Valami követ – Ami egy 2014-es film, de én valamiért korábbinak gondoltam. A lényeg az, hogy van megint egy szellem, aki meg akar ölni téged. De ezt egy egyáltalán nem általános módon teszi! Ez a szellem csak megy utánad, így mondhatni el tudsz menekülni előle, viszont mivel képes az alakváltásra, így akár valamelyik ismerősöd bőrébe is bele tud bújni. Persze, amint elér hozzád egyből megöl. Ez a követés azonban nem csak egy emberre terjed ki, szexuális úton átadható a következő illetőnek ez az átok. Amúgy a lényt csak az látja akin jelenleg van az átok, valamint az előző páciens, ugyanis ha az aktuális áldozatot eléri a lény akkor visszafelé halad a kör. Amúgy egy eléggé nyomasztó filmről van szó, amiben elég kevés a vér, viszont a hangulata nagyon durva.