Ez nem lesz sem egy vid�m sem egy motiv�l� bejegyz�s. Vagy h�t majd kider�l, hogy milyen lesz a v�g�re.

Tudj�tok, pontosabban n�h�ny nagyon nagyon �sr�gi olvas�m tudhatja, mekkora traum�t v�ltott ki bennem egyik nagypap�m elveszt�se. Nem szeretn�k nagyon belemer�lni a t�m�ba, sem felt�pni a r�gi sebeket, viszont az �jaknak is szeretn�k tiszt�zni valamit. Pap�m r�kos lett, �s mindezt az eg�sz csal�d el�l titkolta. Hogyan? Ameddig ereje engedte, minden nap j�tt hozz�nk, hozott csokit �s pudingot (amit soha nem ettem meg, pedig most b�rmit megadn�k csak egy falat�rt), �s esz�nkbe sem jutott volna, hogy ak�r baj is lehet. Akkoriban �ltem egy l�neveld�s korszakom, 14 �ves voltam, 9.es. Azt hittem az �letem szuper, �j suli �j v�ros, vannak bar�taim, �j oszt�ly, �j kalandok, v�ge az �vnek kezd�dik a ny�r, azt�n �vz�r� ut�n anya a kocsiban v�rt �s kaptam a h�rt.

Nem s�rtam. Egyszer�en nem tudtam. Akkor ott �ssze t�rt bennem valami, �s n�ha a mai napig bele tal�lok l�pni egy szil�nkba. Undor�t�, de m�gis ebb�l az esetb�l tanultam a legt�bbet eg�sz eddigi �letem sor�n. Pedig rengeteg minden t�rt�nt velem, sok mindenkit elvesztettem, volt egy sz�rny� kapcsolatom, beteg voltam, m�gis, valami�r ez volt az, ami teljesen megv�ltoztatta az �lethez val� hozz��ll�som.

Ma ha megl�tom, hogy egy gyerek „ignor�lja” a nagysz�leit, k�pes vagyok r�sz�lni. Pontosabban ha ismerem, �s viszonylag j�ban vagyunk. Nem tudom elviselni, vagyis nem tudn�m elviselni annak a gondolat�t, hogy mi t�rt�nne ha valami baj lenne a nagysz�l�vel, �s szeg�ny gyerekben ugyanaz maradna meg mint bennem. Az�ta amennyi id�t csak tudok a mam�mn�l t�lt�k, olyan aj�nd�kokkal lepem meg, amik eml�kek �s szeretn�m hogy tudja, hogy akkor is ott vagyunk neki, mikor �n Budapesten vagyok, m�s dolgozik, �s m�g sorolhatn�m.

Van egy bar�tn�m. Csod�latos, eg�szs�g�gyben dolgozik, 24 �ves, �s az �let�t arra tette fel, hogy m�sokon seg�tsen. Vannak �lmai, tervei, c�ljai, csinos, okos, m�velt. �s elvesztette az �desapj�t.

Az apuk�ja fiatalabb volt, mint az �n apuk�m, nem doh�nyzott, nem ivott, �s m�gis. Valami�rt �gy �rzem, hogy ez a „r�k” nev� fene szereti elvinni azokat az embereket, akik azt�n kurv�ra nem akart�k elkapni ezt. Akik p�lda �rt�k�en �lt�k az �let�ket, akik m�sokon seg�tettek, akik soha semmilyen �rtalmas f�gg�s�gt�l nem szenvedtek. �s m�gis, azokat a cs�ves alkoholista barmokat, akik meg akarnak d*gni t�ged a ny�lt utc�n valami�rt �letben hagyja, elker�li. Soha nem fogom meg�rteni.

Nem azt mondom, hogy ink�bb m�snak k�ne meghalnia, �s nem annak aki m�r meghalt. Ink�bb azt, hogy nem �rtem a „m�k�d�s�t”, hogy maga az �let mi�rt vesz el olyanokat, akiket szeretnek, akik �rnek is valamit, akik szolg�lj�k a k�zj�t, akik jobb� teszik a kis telep�l�seket �s orsz�gunkat, �s mi�rt hagyja meg azokat, akik lopnak, �lnek, vagy csak lecs�szott drogosok akik a f*szukat verik a trolimeg�ll�ban?

Visszat�rve bar�tn�mre. Tal�n 9 h�napja tartott ez a miz�ria. Pontosabban, akkor kezd�d�tt. �desanyj�val mindent megtettek, dr�ga gy�gyszerek, otthon steril szoba, mindenf�le kezel�s, sz�ll�tgat�s. �s a legfontosabb, a rem�ny. Ak�rh�nyszor felmer�lt k�zt�nk ez a t�ma, mindig annyit mondott, hogy � rem�nykedik. Mert � �rzi, hogy van �rtelme. Mert van egy fel�p�l�si hull�m. Azt�n egy v�rm�rgez�s, �s 180 fokos fordulatot vett a t�rt�net. Az eg�szs�gb�l menthetetlen betegs�g, a rem�nyb�l k�ts�gbees�s �s a szeretetb�l f�lelem lett. �s az, amit�l a legjobban f�ltek, beigazol�dott.

J�v� h�ten ker�l sor a temet�sre. Az elm�lt napokban, ah�nyszor bar�tommal err�l besz�lgett�nk mindig elfogott egy furcsa �rz�s. Egy gondolatmenet.

Itt vagyok, 19 �ves, �s jobban �rdekel, hogy ki mit mondott a m�sik h�ta m�g�tt, ki kinek az ex�vel kavar, milyen dolgot vegyek a ny�ri p�nzemb�l, �s m�g sorolhatn�m. Holott, bele sem gondolok, hogy lehet most tal�lkozok utolj�ra egyik sz�momra fontos emberrel, csal�dtagommal, bar�tommal. Sokszor felmer�l a fejemben, hogy vajon milyen �rz�sek lenn�nek bennem, ha mondjuk m�snak m�r nem tal�lkozhatn�k any�val vagy ap�val? Vajon mindent �gy tettem, hogy ne �rezzem majd hib�snak magam? Vajon tiszta lenne a lelkiismeretem? Vajon nem marcangolna fel az �ntudat, hogy n�ha hogyan besz�ltem vel�k? Vagy m�gis? Vagy, hogy mindig �rtam mikor �jjel haza�rtem egy bulib�l, hogy „h�, �lek, minden rendben van, j��jt”?

Ideje lenne mindenkinek kicsit elgondolkozni �s mag�ba sz�llnia. Szerintem. De vehetitek leb*sz�snak is, t�kre nem �rdekel, hogy ezen ki s�rt�dik meg �s ki nem. Ismerem a koroszt�lyom, tudom, hogy 99%-ban az el�bb felsoroltak fordulnak meg egy fiatal fej�ben. Fel kell fognunk, hogy az �let egy kurva kaland, ami teljesen rajtunk m�lik, hogy milyen lesz. L�nyeg�ben (�n ebben hiszek) a mentalit�sunkon m�lik minden, vagyis ha negat�v dolgokkal vessz�k k�rbe magunkat, elk�pzelhet�, hogy mi is belecs�ppen�nk valami negat�v �rv�nybe, azt�n ember a talp�n, aki kisz�ll ebb�l.

Fontos, hogy olyan emberekkel vegy�k k�rbe magunkat, akiket t�nyleg szeret�nk. Akikre sz�ks�g�nk van. Lehet ez a sz�ks�g olyan, hogy xy mindig mutat egy m�met, amit�l olyan j�t nevetsz, hogy ideig el is felejted, hogy milyen probl�m�id vannak. Ezeket az embereket pedig �gy kell megbecs�lni, ahogy csak tudjuk! Soha nem lehet tudni, hogy milyen baleset t�rt�nik, f�leg ebben a vil�gban, ahol az emberek �sz n�lk�l kapnak jogos�tv�nyt, vagy had ne soroljam mit tesznek m�g meg. (�pp ma hallottam ahogy egy 17 �ves MEN�FI� mes�lte a t�bbieknek, hogy am�gy � semmit nem tudott kresszb�l �s �gy ment �t, hogy mindig a leghosszabb v�laszt v�lasztotta. K�ny�rg�m, �s ilyen full s�t�t tudattalan idi�t�k mennek majd vezetni.)

K�rlek titeket, gondolkozzatok el ezen. Nem nevel�si c�llal sem agymos�si c�llal nem k�sz�lt ez a bejegyz�s, egyszer�en csak nekem is �lep�teni kell magamban a dolgokat, �s ahogy m�r megszokhatt�tok, szeretek minden faszs�got ki�rni ide.

K�sz�n�m, hogy Ti is vagytok nekem.