Vegyes érzelmek kavarognak bennem. Úgy érzem, hogy valamiért összeegyeztethetetlen a budapesti és a vidéki életem. Vidéken gond nélkül megyek ki a melegítőben a helyi kocsmába, hogy megigyak egy kólát/sört és megbeszéljem a rég nem látott barátaimmal, ám itt más a helyzet. Valamiért azt értem, az a nyomás van bennem, hogy annyi szép, vékony, hosszú hajú, dekoratív lány van körülöttem, hogy nem engedhetem meg magamnak, hogy ne öltözzek csinosan, hogy ne figyeljek oda a külsőmre. Persze, normális dolog nem szakadtan öltözködni, és megjelenni valahogy, de nem tudom, azért szeretnék kinézni valahogy.

Amúgy a napjaim egyre sűrűbbek, holnap kerül sor az első zh-mra, pontosabban informatikából. Emellett megkezdődött szinte minden tárgyból a vad pontgyűjtögetés, amolyan utolsó lehetőség még zh előtt, hogy összevakarjon az ember néhány pontot, ami talán ad neki egy kettest. Aztán őszi szünet után jön a közgáz és a számvitel zh, amiktől kicsit jobban tartok. :D

Társasági szempontból is kezdek kiteljesedni, a mentorcsapatunk már egy kis családdá alakult, és szerintem barátságok is kötődnek a következő időszak alatt. Hetente tartunk egy törzsi gyűlést, aztán a hét egy másik napján pedig az egyetemista élet netovábbja, a buli.

Ahogy már a Mi történt szeptemberben bejegyzésemben említettem, és talán észre is vettétek, hogy az elmúlt egy hónap alatt szinte csak kocsmákba jártam. Októberben már elkezdtünk kirándulni, ezekről bővebben majd a havi összegzőben részletesebben kifejtem. Sajnos azt vettem észre – például ma is-, hogy hiába van jó idő, hiába van délután 3, ahelyett, hogy kirándulni mennék itthon ülök, és tanulok. Mondjuk lényegében fontosabb megcsinálni a kötelező feladatokat jól, ha nem szeretném, hogy a szüleim 250.000 forintot csak úgy kidobjanak az ablakon.

Nem mellesleg, múlthét hétfőn sikerült letennem a forgalmi vizsgát, szóval a tapasztalataimat is megosztom veletek a közeljövőben. Amolyan hogyan menj át végre forgalmi vizsgán jellegű kis szösszenet lesz, de remélem akad olyan, aki számára érdekes lehet. :D

Olvastam már, hogy ha szingli vagy, senki nem vesz észre, de ha kapcsolatban, akkor meg sorban állnak. Nos, ez sajnos-nem sajnos így van. Nem vagyok az a fajta, aki facebookra, és instára heti rendszerességgel tölti fel a közös képeket, és eddig a két platformon összesen 3 közös kép van feltöltve. Mondjuk erről a témáról is tudnék külön bejegyzést írni. És fogok is! Szóval, esélytelen, hogy aki megismer és rám keres rájöjjön, hogy amúgy foglalt vagyok. És én nem fogok senkit sem elküldeni, aki beszélgetni szeretne velem, nem azért, mert naiv vagyok, de a srác is pont annyira van rászorulva a társasági életre, mint én. Jó, nyilván nem megyek el közös mozira, vagy hasonlóra, de azért nem is leszek pofátlan, ha valaki szeretne valójában megismerni.

Nekem valamiért mindig több fiú barátom volt, mint lány, ez talán betudható a stílusomnak is, valamint annak, hogy ki tudok futni a világból, ha egy hisztis lány elkezd hisztizni azon, hogy ahj xy pont ugyanolyan cipőt vett, mint én. Mert sajnos erre nagyon sok példa van, és én valahogy nem tudok azonosulni ezzel az életfelfogással, és mivel a fiúk nem ilyenek, szerintem sikerült megmagyaráznom az előbbi állításom. Mindegy is, ebből csak azt akartam kihozni, hogy amúgy én egy tök nyitott ember vagyok, és még azt is megpróbálom viszonylag kedvesen elutasítani, aki láthatólag nyomul. Durván.

Múltkori bulin történt a legutóbbi eset. Elvoltunk, beszélgettünk, minden rendben volt, aztán hopp, ott termett az egyik ott dolgozó srác, hogy milyen jól játszottunk (sörpong) barátnőmmel, játszunk már egyet a dolgozói csapat ellen. Erre persze nem mond nemet az ember, „hagytuk is őket nyerni”, a hangulat nagyon-nagyon jó volt. Játék után kimentünk egy cigire, persze jöttek az ellenfelek is, aztán elkezdtünk beszélgetni a fesztiválokról, a zenéről, szó volt koncertélményekről is. Aztán valahogy ketten maradtunk, vagyis hát kint rengetegen voltunk, de pont ott ketten, jött az „itt dolgozom, kérsz valamit inni?” szöveg, és mivel ami ingyen van, az a mienk, nyilván nem utasítottam vissza. Eleinte azt gondoltam, hogy simán jófej, de aztán elkezdett mesélni ilyen random dolgokról, és mindig kiemelte az „EXEM” szót, és ha 10-szer nem nyomatékosította, hogy ő márpedig annyira szingli, amennyire csak lehet. Ekkor már megpróbáltam úgymond kerülni, vagy legalábbis úgy helyezkedni, hogy ne maradjak vele kettesben. Nem azért, mert be voltam rúgva, és simán kavartam volna vele, teljesen magamnál voltam, csak mekkora pofátlanság lett volna már azt mondanom, hogy bocs, hagyj, van barátom. Szóval az este további részét a csajok társaságában töltöttem, és legnagyobb meglepetésemre ők is kaptak ingyen piát, szóval lehet, hogy alapjáraton ilyen rendes a srác. Mindegy, majd kiderül, ugyanis csütörtökön is megyünk oda.

Kicsit keszekuszára sikerült ez a mai bejegyzés, és igazából amolyan helyzetjelentő szerepet szántam amúgy is ennek. Nem tudom, hogy a napokban mikor tudok legközelebb gép elé ülni, pontosabban bejegyzést pötyögni, mert jövő hét hétfőig teljesen be vagyok táblázva. Vár rám egy diplomaosztó, hétvégén egy Szlovéniai út, aztán pedig az őszi szünet a tanulással megfűszerezve. Szóval, szorítsatok, holnap mondjatok el egy imát értem 13:00-kor.

Nemsokára jelentkezem, millió puszi;