Kegyetlen sok káros szokása van az embernek, és én sem szenvedek hiányt belőlük. Időről-időre eszembe jutnak a rossz dolgok, amelyeket csinálok. Ezeket általában ideig-óráig jónak tartom, később persze érthetetlen okokból, és jön a pofára esés, hogy ennek mégis mi értelme volt?

Számát sem tudom, hogy az elmúlt 18 évem alatt hány rossz szokást sikerül napi rutinná fejlesztenem. Visszagondolva megvannak azok a bizonyos okok, és igen, többnyire a közösség nyomása miatt kezdtem el ezt-azt. Mégis, most egy olyan lépésre szántam el magam, melyet már több hét eredménye igazol. Sokszor merül fel a kérdés, hogy mégis hogyan szokj le a cigiről? Elmondom én hogyan tettem.

Természetesen a kollégium miatt (9. osztály) nagyon sok olyan történt körülöttem, amikre nem voltam felkészülve. Néhány szobatársam ismert idősebbeket, akik már teljesen kitapasztalták, hogy mikor lehet észrevétlenül kimenni, hol vannak a legjobb találkozóhelyek a környéken, stb, stb. Aztán mint szinte minden 9.-es, én is kipróbáltam a cigit. Pontosabban életem első szál cigije egy piros 100-as Marlboro volt, és kurvára erős és kurvára nem esett jól, de mivel rajtam kívül mindenki szívta, azt éreztem nekem is kell. Így kialakult egy ilyen kis „dugiba-cigizős” társaságunk, akikkel naponta rengeteg időt töltöttem, és közülük sok emberrel a mai napig beszélek. Mégis, akkor elindultam egy olyan lejtőn, amin nagyon nem kellett volna.

Az elmúlt évek alatt nem tudom mennyi pénzt költöttem cigire, és nem is merem össze számolni. Eleinte egy doboz elég volt egy hónapra, aztán jött a napi 2 szál, 3,4, volt, hogy egy nap alatt 7 szálat szívtam el, mert éppen olyan kedvem volt. Ez nekem rettentően sok, és már akkor feltűnt, hogy bazdki, most vettem és már a fele hiányzik is. Persze nem telt el úgy nap, hogy nem gyújtottam volna rá, és ez megint rányomott egy óriási adag rosszat az egészségemre, leginkább a hajamra. Akárhányszor mentünk el inni, vagy csak péntek este találkozni a barátokkal, mindig előkerült a cigi, és tök jó hangulat volt. Szerettem elhinni, hogy működik ez a ki a rosszat be a jót metódus, és élveztem, amikor különböző formákat tanultam meg kifújni, vagy éppen az orromon fújtam ki a füstöt.

A barátaim többsége dohányzik, de szerencsére vannak olyanok, akik csak akkor, amikor buli van, vagy egyáltalán nem. Számomra a holdpont a barátommal való nyaraláskor jött, ugyanis ő is elég rendesen tolja. Szóval egyszer arról beszéltünk, hogy én bármikor képes lennék abbahagyni a cigizést, de nem teszem, mert okom nincs rá, és kellemes érzés. Erre azt mondta, hogy ja persze, végül mégis eljutottam arra a szintre, hogy minimalizáltam a dohányzást. Szüleim és családom előtt soha nem gyújtok rá, és általában csak akkor gyújtok rá, amikor buli van. Legalább erre az intervallumra csökkentettem, és láss csodát, nagyon sokáig elég ez a 20 szál.

Én nem mondom azt, hogy függő voltam, mert soha nem estem át a ló túloldalára, de elég nagy volt a nyomás körülöttem, és vissza is éltem a helyzetemmel. Sajnos-nem sajnos évekig tartott, mire rájöttem, hogy a látványon kívül igazából semmilyen okom nincs cigizni, és nem teszi jobbá az életem, csak elhitettem magammal, hogy ki a rosszat be a jót. Amúgy erről találtam egy nagyon jó videót youtubeon, szerintem minden dohányzónak érdemes megnézni.

Tudjátok, hogy én miért gyújtottam rá? Mert még volt 20 perc az első órám előtt, találkoztam a többiekkel, és még pont belefért egy szál cigi, mert amúgy mindenki szívta. Azért, mert busz előtt is volt időm, de nem volt ott senki, akivel beszélni tudtam volna, így félre vonultam, és amíg elszívtam a cigit az instagrammot nézegettem. Számomra nem létezett az a mentalitás, amit a függők mondanak, hogy „rosszul voltam már muszáj volt rágyújtani” és társai. Nekem soha nem volt ez egy lelki megnyugvás (najó, nagyon ritkán), soha nem éreztem azt, hogy ez a nikotin nevű valami eltelíti az agyam, és egyik percről a másikra minden jobb. Csak azt éreztem, amit bemeséltem saját magamnak.

Amúgy rájöttem egy tényre, ami rám igaz, de nem merem azt állítani, hogy másra is. Akárhányszor mentünk ki péntek este iszogatni a barátaimmal, mindig csak akkor gyújtottam rá, amikor olyan téma volt, amihez nem tudtam hozzászólni. Legyen ez akár autós-motoros-focis téma, ha már percek óta csak ültem egyhelyben egyszerűbb volt rágyújtani, és addig is csinálni valamit amíg a fiúk megbeszélik, hogy kinek van jobb kocsija. Ha érdekes a beszélgetés, és én is részese vagyok, eszembe sem jut rágyújtani.

Nem akarok én hitet téríteni, de szerintem az én példámból kiindulva érdemes átgondolni, hogy megéri-e 1220+ forintot elkölteni akár néhány naponta 20 szál cigire, ami igazából semmilyen jót nem tesz a lelkeddel, hiába mondják azt, hogy a nikotin jó érzést ad, és feszengsz, ha nem tudsz elszívni még egy szálat. Nem akarok belemenni ebbe a rákos leszel és más hülye indokokba, mert nem örök igazság, hogy csak annak lesz valami gyógyíthatatlan baja, aki cigizik. Lehetne itt említeni a környezetvédelmet, más emberek védelmét a passzív-dohányzás elől, stb, stb, de mégis, az egyetlen valódi ok, amiért az ember képes letenni a cigit, hogy rájön, hogy igazából a füstön kívül semmit nem ad.