Mint tudhatjátok a Budapesti Gazdasági Egyetem hallgatója vagyok, pontosabban a Pénzügy Számviteli karon. A gimnáziumhoz képest óriási különbségek vannak, és ami nekem a legjobb, meg szerintem másoknak is, az óraszám. 4 kötelező órám van, egy tesi, egy választható és egy felzárkóztató. A kötelező óráktól heti 2, egy előadás és egy gyakorlat. Így összesen 11 órám van egy héten. Az órák 90 percesek, de meg így is (tehát középiskolai viszonylatban) heti 22 órám van, végzősként heti 37 órám volt. Szóval rengeteg szabadidőm van, mellyel meg nem igazán tudok mit csinálni.

Az óráimat úgy vettem fel, hogy inkább délelőtt essék át a dolgok nehezén, valamint pénteken nincs semmim. Szerda kivételével minden nap 8-ra megyek órára, aztán napoktól függően kisebb-nagyobb szüneteim vannak. Hétfőn 3, kedden 4, szerdán és csütörtökön pedig 2-2 órám van.

 

Kötelező tárgyaim az informatika, közgazdaságtan, számvitel alapjai, valamint vállalati gazdaságtan. Poén, hétfőn reggel 8-kor Közgáz előadásom van, de imádom. A tanár csodálatos, nagyon szórakoztató, de ugyanakkor rendesen leadja az anyagot, érthetően magyarázza el a nehezebb összefüggéseket is. Nem tudom, mennyi kávét iszik meg hétfő reggel, de előadás után én is sokkal frissebbnek érzem magam.

 

Azt nem tudom, hogy az informatika oktatás ország szintű nehézség-e, de nálunk az előadás olyan szinten unalmas és altató, hogy szinte senki nem jár be. A gyakorlat meg nehéz, de meg érdekesebb, hogy a gyakorlatnak semmi köze az előadáshoz. Míg gyakorlaton az Excel függvények rejtelmeibe lesünk be, addig előadáson arról van szó, hogy a tanár szerint mikor veszik át a gyilkos robotok az irányítást az emberiség felett. Ja.

 

A választható tárgyamat csak angolul tudtam felvenni, amitől az elején tartottam, de az órák alatt nagyon megszerettem a mi kis csapatunkat és az órák hangulatát is. Minden héten találkozok más-más nemzetiségű hallgatóval, köztük sok a cserediák, de néhányan a diploma megszerzéséig ideköltöztek. Nem kell félni, a csoportunk felének még nyelvvizsgája sincs, én pedig attól tartottam, hogy én leszek a leggyengébb láncszem.

 

Szóval tárgyakat illetően (és tanárokat) vannak pozitív és negatív benyomásaim, de ez szerintem mindenhol így van. 

 

Amúgy 20 perc kényelmes sétára lakom az iskolától, így egyértelműen gyalog járok. Akármennyire is tűnik furának Budapesten gyalogolni, engem felfrissit a reggeli levegő, a kicsit csípős és hűvös szellő, és tömegközlekedéssel is 20 percig tartana az út, szóval teljesen mindegy időügyileg. Mikor hazaérek, általában eszek egy nagyot. Ha nap közben van szünetem, akkor is haza járok enni egyet, kicsi pihi, aztán vissza. 

Mivel még eléggé a tanulmányaim elején vagyok, érthető a tananyag. Eddig nem volt szükségem rá, hogy beseggeljem a jegyzeteket, és talán a tanároknak köszönhető, de nagyon jól megmaradnak bennem a hallottak. Kicsi pihi után barátnőmmel el szoktunk menni körülnézni, vagy elmegyünk plázába, vagy iszunk egy kávét, vagy kimegyünk inni valamelyik térre. Muszáj megismerni a környéket és le kell vezetni a gőzt. 😄 

 

Amúgy, ha szükségesnek érzem nyilván leülök, és addig gyakorlom, addig próbálkozom amíg meg nem értem akár a kettős könyvelést. Most, hogy végre van internetünk, gyakrabban kerülnek fel bejegyzések, szóval új lendületet kapott a blog.