Tudom, mekkora bunkó vagyok, hogy csak most jelentkezek, de ne kövezzetek meg eddig jól éreztem magam. :D Rengeteg mesélni valóm van, és hamarosan mindenre sort is fogok keríteni, de most egyszerűen csak szeretnék kicsit összefoglaló jelleggel írni egy bejegyzést – aztán majd meglátjuk a többit.

Amint tudjátok, január 13-án érkeztem meg Helsinkibe, Finnországba, és elkezdtem a kis Erasmus félévem. Azóta rengeteg minden történt, ezekről szeretnék külön bejegyzést is: hogyan jövök ki a lakótársaimmal, voltam Lappföldön is, találkoztam egy elég jó sráccal és ja közben itt van ez a korona vírus is és kicsit felforgatta az életünket. DE mindenről lesz szó, ígérem.

Olyan sebesen közeledik az év és az évtized vége, hogy észre se vettem, de már december 30-a van. Hihetetlen gyorsan telnek a napok, és bár úgy érzem, hogy még az én kezemben van az irányítás, néha betoppan egy-két olyan ember, aki elveszi tőlem a vezetést. Az előző bejegyzésemben már említettem mennyi minden történt milyen rövid idő alatt, de ugyanakkor annyira lelkes is vagyok a következő évet illetően, hogy jóformán a sok pozitív gondolat mellett nem jut idő a negatív gondolatokra. És, hogy egy kicsit boldogabb hangvételű legyen az év vége itt a blogon is, szeretném veletek megosztani az én kis terveimet a következő időszakra vonatkozóan.

Hihetetlen, hogy néhány nap leforgása alatt milyen könnyen tud megváltozni az ember élete. Pár napja még karácsonyi lázban égtem, alig vártam, hogy odaadhassam az ajándékaimat, most pedig itt ülök és totál szét vagyok esve. De persze, szokás szerint megint előre rohantam. Tekerjük vissza az időt pár nappal.

Karácsony előtti hétvége. Alig bírtam a véremmel, akartam menni anyáék elkészült ajándékáért, be akartam csomagolni, meg persze találkozni akartam egyik legjobb barátnőmmel is. Aztán gondoltam ünnepi hangulat, mi sem lenne jobb egy Harry Potter maratonnál, meg is kérdeztem D-t, nem lenne-e kedve két hét után kicsit velem lenni. Mondta, hogy nem érzi jól magát, és inkább otthon maradna – menjek át én. Mondom jó, megyek! Aztán közbe mégsem mentem, ő meg elment az egyik barátjához bulizni. Másnap a már korábban megbeszélt csajos estét tartottam a barátnőimmel, ő meg a pasis estét. Aztán vasárnap eljutottam arra a pontra, hogy ennek így semmi értelme. Feleslegesen erőltetjük a dolgot, és írtam D-nek, hogy szerintem beszélnünk kéne rólunk.

A napokban egy kemény időszakom van, hétvégén olyan dolgok történtek amik alapjába véve változtattak meg, a következő hetekben pedig vizsgázok, szóval egy lelki idegroncs vagyok. JUHÉ! A ZH-s tárgyaim amúgy sikerültek, már csak a 6 vizsgám van hátra, és remélem ezek is meglesznek. Amúgy nem akarok mesélni a hétvégéről, pontosabban 4 olyan nap van ami elképesztő számomra, de mivel még feldolgozás alatt vannak az események, így most ezt elhagyom. Bár nagyvonalakban megemlítek ezt azt.

Tavaly volt egy kis blogmas széria, viszont idén annyira nem érzem kellőnek – lesz ezer és egy másik sorozat amit írni fogok. Meg kicsit idegesít már, hogy a magyar youtube-on kb minden második ember vlogmas-t csinál, és számomra tök érdektelen dolgokról beszélnek. Ezeket annyira erőltetett tartalomnak érzem, hogy már fáj ha erre gondolok, és ezért sem lesz a blogon blogmas. Viszont.