Sziasztok cukibogyók!:3

A mai nap hivatalosan is véget ért az első szopatás, túl vagyok minden megmérettetésen, és már azt várom, hogy teljen egy el óra, hogy a barátommal lehessek. Ami azt illeti, nemrég döntöttem úgy, hogy egy angolos vonalat is viszek a blogba, az articles menüben lesz egy külön rész, ami nyelvtanulással kapcsolatos. Ez szerintem sok embernek segítség lehet a tanulással kapcsolatban, nekem pedig nagyon jó gyakorlás lesz. :D Rettentően felszabadultnak érzem magam, hogy végre szünet van, és bűntudat nélkül mehetek le meginni egy pohár sört ebben a kellemes tavaszi időben.

Ha már tavasz, jó idő, gondoltam megosztom veletek, hogy milyen úton-módon ápolom a hajam.

Nagyon szeretem olvasni az ilyen bejegyzéseket, témákat, sokat segítenek ha szeretnék kipróbálni egy-egy új termékcsaládot. Sajnos-nem sajnos az én hajammal kapcsolatban nem olyan egyszerű ez a döntés, ugyanis az én hajam maga a káosz. Száraz, töredezett, és mindez azért, mert vörös. Nagyon sokat olvastam ezzel kapcsolatban, hogy miért lehet ez, és arra jutottam, hogy ez a hajszínem miatt lehet, a pigmenthiány miatt például van egy-két fehér hajszálam is :D.

Szóval össze-vissza, árakat nem figyelembe véve kezdtem el hajápoló termékeket vásárolni, amik néha bejöttek, néha nem. Bevallom, soha nem amiatt vettem meg egy terméket, mert a drága biztos jobb, hanem az előzetes véleménykutatás után döntöttem egy bizonyos termékcsalád mellett.

Tehát, most a nálam bevált, amolyan top 3 hajápolási termékcsalád kerül felsorolásra. A lista nem tetszési sorrend alapján van, időrend szerint állítottam össze a félreértések elkerülése végett.:D

1. Bánfi hajhullást csökkentő termékcsalád

Eredetileg hajhullásra való sampon, ami a növényi összetevők miatt nem a hajhullás kezelésére jó, hanem a hajhullás mentes hajat (oke..:D) is ápolja, egészségesebbé teszi. Ebben a termékcsaládban sampon, balzsam valamint hajszesz található. Áruk olyan 800-1000 forint között mozog, szinte bármelyik áruházban, drogériában megvásárolható. Nagyon szerettem ezeket a termékeket, tényleg csodát tettek a hajammal. Talán hatodikas koromban kezdtem el használni, egészen 10. osztály végéig ezt használtam, ha az emlékezetem nem csal :D. Kicsit szagos a termék, főleg a hajszesz, de hát a szép hajért cserébe megéri 15 perc kockázatot vállalni szerintem.

Miért nem használom most? Nincs vele bajom, semmilyen mellékhatás nem lépett fel nálam, egyszerűen csak valami újra vágytam.

2. Dove Regenerate Nourishment termékcsalád

Emlékszem, 2016-os tavaszi Glamour napokon vásároltam először ettől a cégtől hajápolási termékeket. Akkor nagyon olcsón hozzá lehetett jutni, 50%-os kuponok voltak, de ahogy nyomon követtem az évek során is megtalálható a kuponok között. Eredeti ára a samponnak és a balzsamnak 1400-1500 forint között van. Én általában a dm-ben szoktam vásárolni, de szintén bármelyik üzletben megtalálható. Szinte az első pillanattól kezdve beleszerettem, nálam minden a termék által ígért csodatétel megtörtént. Eredetileg a károsodott hajat hivatott rendbe tenni, de nekem ezen túlmenően is fényesebbé, selymesebbé valamint egészségesebbé tette. A hajápoló szérum már kicsit drágább, ha jól emlékszem az ára 2000 forint körül van, de szinten egy jó befektetés. Én 2016 tavaszán vettem ugye a szérumot, és szinte egy éven keresztül tudtam használni (heti 2 hajmosás, hajmosásonként 2-3 nyomás amit eloszlattam a hajvégeken). Sokat segített a töredezett hajszálaimon, szóval nagyon nagyon ajánlom, ennek a termékcsaládnak a használatát, ha baj van a hajaddal.

Miért nem használom most? Össze vissza vásárolok mindent, és a 250 ml-es sampon/balzsam gyorsan fogy. Kicsit soknak tartottam az 1500 forintos árat, ezért sokat kutattam, végül megtaláltam a listán szereplő harmadik termékcsaládot. :D

3. Pantene Pro-V Intensive Repair Regeneráló termékcsalád

Rendkívül pénztárcabarát, nagyon jó összetétel, használ. Leginkább ezekkel a jelzőkkel tudnám jellemezni az új kedvenc hajápolási termékeimet. Teljesen véletlen futottam össze velük, ha jól emlékszem, novemberben voltam egyetemi nyíltnapon és azután vásároltam meg. A termékek ára 700-900 forint között van, ami az eredményhez képest naggyon naggyon jó. Mit ígér? Fényességet, selymességet, töredezetlen hajvégeket, ragyogást, egészséges hajat. És mit ad? Ezt mind. Legalábbis nekem nagyon bevált. Később megvásároltam a harmadik tagot, a sprayt, amit szintén szeretek. Ezeknek a termékeknek kellemes illata van, nagyon hasznosak, a sérült hajra mindenkép jó. Jelenleg is ezeket használom!:)

Nos, lényegében ennyi lett volna az én hajápolási rutinom, inkább összegzésem. Nem tervezem, hogy felsorolom azokat a termékeket amit nem váltak be, nem illik. Amennyiben valakinek bármilyen kérdése adódna ezekkel a termékekkel kapcsolatban, írjon kommentet, vagy a kremmania.hu oldalon is tájékozódhat a leírások és a vásárlói vélemények alapján.:)

 

2018.03.29. 10:46, Kathryne

Mit szólsz hozzá?

Sziasztok cukibogyók!:)

Kicsit nagyon sűrű ez a pár nap, hiába kell csak 3 napot menni. A hétfői nap káosz volt, mentem vizsgázni ugyebár, és megbuktam, megint. Kezdem már teljesen feladni ezt az egész jogsi témát, olyan érthetetlen dolgokba futok bele, hogy én is csak nézek, hogy nem igaz, hogy nem vettem észre azt a 30-as táblát. Szüleimmel sokat vezetünk, és tisztában vagyok vele, hogy nem az oktatóval, nem a tudásommal, hanem a szétszórtságommal van probléma. Na mindegy. Ha úgy alakul, akkor április második felében megpróbálom megint, ha nem, akkor majd érettségi után. Persze könnyű azt mondani, hogy még van 3 próbálkozásom, de könyörgöm, egy vizsga meg ha előtte akarok vezetni az már 20.000 forint ki az ablakon. Gyalázat. Egyik ismerősöm azóta vezet amióta a lába eléri a pedált, persze nem legálisan, szüleivel gyakorolt, aztán harmadik alkalomra sikerült neki a vizsga, pedig ő tényleg tud, és nem szétszórt. Amúgy is, hány olyan ember van, aki úgy vezet, ahogy azt a vizsgán kell?

Emellett a napokban kisérettségiket írok, amiket jobb lenne, ha soha nem írnék meg. A matek az valami borzalmas bűn lett, szinte az egész osztálynak. Múlthét péntek-szombat-vasárnap halálra gyakoroltam magam, mert a tanár azt mondta nézzük át nagyon, aztán nem is rakott bele olyan feladatot. Emellett persze olyan összevissza feladatokat kaptunk, hogy amikor beszedte a lapokat még mindig egy-két szó volt ami összekeverte az agyunkat, hogy talán másképp kellett volna csinálni. Gyalázat 2.

Holnapi nap kerül sor a történelem kisérettségire, amihez nem fűzök sok reményt, mert egy nagyon visszataszító teremben egy nagyon undorító tanárral kell megírnunk. Engem nagyon idegesít, amikor valaki össze vissza mászkál, figyeli, hogy mit írtam le mit nem, hümmög aztán arrébb megy. Nehogy már.

Amúgy meg elkezdtem a saját kis Bullet Journal-om megtervezni, pontosabban áprilissal kezdődően. Nem szeretnék sokat beszélni erről, úgyis mindenki tisztában azzal, hogy miről van szó, ha már elkészül a váz, akkor természetesen megosztom itt is, hátha van rá igény. :D Holnapi nap valószínűleg már több időm lesz bejegyzést írni, rengeteg ötlet villant fel bennem ismételten, szóval ha vannak olyanok akik olvassák ezt a blogcumót, akkor nekik üzenem: lendületbe kapcsolok.:D

 

2018.03.27. 19:19, Kathryne

Mit szólsz hozzá?

Sziasztok cukibogyók!:)

A mai napom egész jól haladt, délelőtt és délután is remek volt, anyával mentünk vásárolni, hasonlók. Aztán itthon jött a nagy kérdés, hogy készen állok-e a forgalmi vizsgám második felvonására. Ugyanis olyan szinten buktam meg az elsőn, hogy az nagyon gáz. Mindegy is. Soha nem szerettem az ilyen gyakorlati dolgokat, mindig az elméleti kihívásokban voltam ügyesebb és eredményesebb, de hát az élet úgy hozta, hogy ezzel is ki kell törölni, szóval kénytelen-kelletlen nekiálltam ennek a jogsi témának.

Minden 2017(!) tavaszán kezdődött, amikor talán áprilisban sikeresen letettem a KRESZ vizsgámat, előtte pedig az elsősegély vizsgámat. Mondhatni megállíthatatlan voltam, gond nélkül vettem az akadályokat. Aztán jött a nagy cumi, a vezetés. Elméletben minden patent megvolt, de azért az elméleti dolgokat gyakorlatira átvinni nem olyan egyszerű, legalábbis számomra.

Lakóhelyemen kezdtem a vezetést, ha jól emlékszem májusban. Aztán nyáron ugye mentem nyaralni, dolgozni, de azért hetente egy alkalmat mindig meg tudtunk beszélni az oktatóval, amit ő szinte kivétel nélkül mindig lemondott. Olyan nevenincs okokra hivatkozva, hogy „közbejött valami”. Semmi olyan hogy, mikor lenne a következő alkalmas időpont, vagy hogy sajnálom. Nade. Teltek-múltak a hónapok, és már szeptember volt. Egész augusztusban nem vezettem egy darab órát sem, pedig abban a hónapban heti 1-2 óra mindig meg volt beszélve. Aztán szeptemberben ugye bejártam máshova, és gyakran 5-6 után értem haza, amikor ő már nem megy fel egy nagyobb városba, hogy ott tanuljak. Ergo maradt az, hogy a hétvégémet áldoztam fel arra, hogy én az egyik városból a másikba vezessek, de ebből sem lett semmi, mert érdekes mód mindig közbejött valami. Májustól szeptemberig kemény 12 órát vezettem.

Aztán októberben átiratkoztam egy másik autós iskolához, ami abban a városban található ahol tanulok. Eleinte minden tök jól ment, azzal reklámozták magukat, hogy „gyorsan kiszórják az embereket, max 2 hónap és lehet menni vizsgázni”. Aha. Nagy szart. Októbertől kezdődően megint hetente egy alkalommal tudtam vezetni, és elég gyakran közbejöttek dolgok, például hogy lemondták az órámat, mert valaki másnap vizsgázik és szeretne még gyakorolni. Én ezt teljes mértékben megértem. Aztán a nagy két hónap intervallumból lett az, hogy februárban elmentem egy vizsgára, amit annyira túlparáztam, hogy az összes létező hibát elkövettem.

Hogy miért paráztam? Apukám tipikusan az az ember, aki tök aranyos amikor normális, de ha valami nem tetszik neki olyan szinten semmisíti meg az önbecsülésem és minden pozitív gondolatomat az életről, hogy díjat érdemelne érte. Konkrét rettegtem, hogy mi lesz, ha megbukok, és hasonlók. És láss csodát, megbuktam. Olyan szintű lehordást kaptam, a szokásos szöveggel hogy: semmire nem vagy képes, kurva sok pénzt kifizettünk erre és társai. Mondanom sem kell, hogy ezek után rohadtul semmi kedvem beülni az autóba, nem hogy elmenni vizsgázni.

26-án lesz a második vizsgám, amin ha kihúzom a párhuzamos parkolást akkor tuti bukó. Ezzel tisztában vagyok. Gyűlölök egyszerűen vezetni ilyen módon, és ez nem a jelenlegi oktatóm hibája. Ez annak a közel egy évnek a hibája, amivel szopatják az agyamat az első forgalmi órámtól kezdve. Úgyhogy, kisírtam magam, szerintem egy enyhébb idegösszeroppanásom is volt miközben anyával beszéltem. Szurkoljatok nekem hétfőn, bár én nem fűzök már sok reményt ehhez a jogsi témához.

Természetesen nem azt mondtam, hogy én utálom ezt az autókázós dolgot, szertem amikor szól a zene és kikapcsolhatok, de az nem mostanában fog eljönni, hogy ez a kettő sebességel is párosuljon.:D

2018.03.24. 18:19, Kathryne

Mit szólsz hozzá?

Sziasztok cukibogyók! :3

Mai napon nem mentem suliba, ugyanis úgy döntöttem, amennyi pénteki napot tudok azt skippelem, többet ér egy olyan nap, amikor az érettségire való felkészülésre szentelem az időmet, mintha felesleges órákon ülnék az iskolapadban.

A napokban nagyon sok új ötletem támadt, amit szeretnék megírni, valamint megosztani veletek. Tervezet tanulásos cikkeket, személyes bejegyzéseket, ajánlókat, hasonlók. Ezeket mindig megtaláljátok az arcticles menüpontban, vagyis a megírandó cikkek mellett a már megírtak is elérhetőek ott. :D

Tehát, mára egy érettségis cikkel érkeztem, ami persze a személyes tapasztalataimon alapszik. Megpróbáltam a könnyebb átláthatóság miatt pontokba szedni az ötleteimet, tippjeimet.

Hogyan készülj az érettségire?

01. Tudatosítsd magadban, hogy mit vállaltál el!

Itt arra gondolok, hogy nagyon alaposan át kell gondolni, mi lesz a választott érettségi (gimnáziumban ugye), valamint miből akarsz emelt érettségit tenni. Persze jó dolog a +50 pont egy emelt érettségire, viszont arra sokkal több időt és energiát kell befektetni, hogy sikerüljön is. Én történelemből emeltezek, a választott érettségim pedig a kommunikáció és médiaismeret lett.

2018.03.23. 14:37, Kathryne

Mit szólsz hozzá?

Sziasztok cukibogyók! ;)

Kezd teljesen felborulni a bioritmusom, ha már eddig nem borult fel. Ma egyik osztálytársammal tartottunk bioszon előadást, ami nekünk egy annyira felesleges és töltelék tárgy, hogy az hihetetlen. Szóval csak azért csináltuk az előadást, hogy kapjunk érte egy ötöst, és ezt a tanár is tudja. Ahogyan azt is, hogy az osztályunk szinten kollektívan leszarja a tantárgyat, akit meg érdekel, azt felvette faktnak. Én teljes mértékben szelektáltam a tantárgyakat, amik számítanak a továbbtanulás szempontjából, azokat hajtom, a többi (biosz, német) elég egy 2-es is. Na szóval megtartottuk a prezentációt, és konkrétan minden egyes elhangzott mondatunkba bele kötött, hogy ő nem így írta volna, stb. Előttünk 3 másik előadás volt, azokat is meggyalázta. Csak nem értem minek, ha tudja, hogy nekünk már nem számít ez a tárgy? Na mindegy.

Úgy gondoltam, ma egy kicsit személyesebb bejegyzést hozok. Nagyon sokat szoktam gondolkozni ezen a barátság dolgon, az értelmén, a jelentőségén, stb. Mégis, annyiszor csalódtam, hogy az már embertelen, és kezdem úgy érezni, hogy kár megpróbálni új barátságokat kötni. Nem olyanokat, hogy péntek este együtt iszogatunk, hanem tényleges barátságokat.

Annyira elfajzott világban élünk, mindenki az Instagrammon, Snapcheten pang, háttérbe kerültek a személyes beszélgetések, a közös együttlétek, filmnézés, stb. Abban merül ki az egész barátság dolog, legalábbis én ezt vettem észre az osztályban, hogy hétvégente elmennek együtt inni, részegen csinálnak ezt-azt és a következő héten arról beszélnek, ki hány fiúval kavart, vagy mi mást csinált. Ugyan már.

Volt egy lány, akivel kb 10 éves koromban barátkoztunk össze. Nagyon sok időt töltöttünk együtt, fagyiztunk, filmet néztünk, beszélgettünk, limonádéztunk, ilyenek. Amit egy átlagos 10 éves csinál. Nameg sóvárogtunk olyan fiúk után, akik vagy osztálytársaink voltak vagy egy évvel idősebbek. Szóval akadt egy srác, akiért nagyon durván oda voltam, és az említett barátnőm egykori osztálytársa volt. Beszélgettünk erről, ahogy az illik, aztán láss csodát, összejöttek. Jó, tudom, nem nagy kapcsolat volt, de akkor is. Aztán elfelejtődött a dolog, végül 15 évesen lett nekem is barátom (az első), aki a barátnőm középiskolai osztálytársa volt. Nagyon jól megvoltunk, ideig-óráig, aztán jött a csapás, a barátnőmnek megtetszett az én pasim (?), és felkérte szalagavató táncra. Ezzel még semmi baj nem volt. De azzal, hogy az én párommal akarta féltékennyé tenni azt a srácot aki tetszett neki, és puszit adtak egymásnak, meg ölelték egymást meg ilyenek, kicsit sok volt. Kicsit nagyon. Szóval azóta nem mondanám magunkat akkora barátoknak.

Aztán középiskolában lett egy csajszi, akivel 9. óta nagyon jó volt a viszonyunk. Rengeteg közös bulink volt, sokszor aludtam nála és ő is nálam, eljött velünk családi nyaralásra, ilyenek. Amolyan mesébe illő barátságunk volt. Aztán tavalyi év során elutazott, 4 hónapra magántanuló lett. Én voltam az egyetlen, aki minden egyes nap kereste, írt neki, beszélgettünk az időeltolódás ellenére. Egyedül én álltam ki mellette, mindenki azt beszélte, hogy biztos nagyképű lesz, hasonlók. Aztán csodák csodájára, tényleg ez lett. És amikor visszajött, az egyetlen ember akit kizárt az életéből, én voltam. Ironikus. Rettentő kellemetlenül éreztem magam, a csajt a halálba kívántam, úgy éreztem, hogy kegyetlenül kihasznált. Mindegy is. Szóval az utolsó évünkben mintha nem is ismernénk egymást, teljesen ki lettem zárva a vele történt dolgokból, meg úgy mindenből, ami az egykori bandánkon belül történik. Nagyon sajnálom, hogy így alakult a mi történetünk, de nem tudom mit kellett volna másképp tennem. Nem érzem magam hibásnak, csak hülyének, hogy azok után is futottam utána, hogy ő egyértelműen a tudomásomra adta, hogy rohadtul nem kíváncsi rám.

Azóta több alkalommal próbáltam megbarátkozni másokkal, nyitni új emberek felé. Több-kevesebb sikerrel egy működött is, de így utolsó évre már nem szeretnék életre szóló barátságokat kialakítani.

Természetesen nem vagyok egy barátnőtlen ember, nagyon sok olyan barátom van akik évek óta mellettem vannak, és persze én is mellettük. Egyik barátnőmmel már oviban lespanoltunk, aztán osztályban is akad két lány, akikkel már első év óta szoros kapcsolatunk van.

Nem érzem elveszettnek magam, hiszen nem a barátok mennyisége, hanem a minősége számít. Ezt nem árt azért tudatosítani magunkban.

 

2018.03.21. 16:51, Kathryne

Mit szólsz hozzá?