Üdv Mindenkinek!

Nem is tudom hol kezdjem. Igazából nem is szeretném elkezdeni. Órákat tudnék mesélni arról, hogy mi történt velem az elmúlt 2-3 évben. Rengeteg minden változott, és én is. 

Fontosnak tartom megemlíteni, így végzett, diplomával rendelkező emberként aki ősztől kezdi a Mesterképzést, hogy hiába a kor és a papír, nem nőtt be a fejem lágya. Ne higgyetek azoknak akik azt mondják "már pedig én tudom". Senki se tudja. 

Az elmúlt pár év rendkívül érdekes volt. Eltöltöttem egy évet Helsinkiben, lett ott egy félig-barátom akivel hazajövetelem után pár hónappal abba is maradt a beszélgetés. Aztán lett egy másik barátom, aki hozzám képest ég és föld, és most nem nagyon tudom, hogy mi van velünk. Ha egy tanácsot adhatok, tényleg csajok, hagyjátok ki az "arab fázist" az életetekben, mert a kultúra, vallás és tradíció annyira erős, hogy még én is bele törtem.

Kicsit úgy érzem hogy lehetőségem volt megtapasztalni milyen egy ténylegesen abusive (bántó??) kapcsolat. SZAR. Nem lehet szépíteni, komoly mentális problémákat okoz az ilyen és a végén azon kapom magam, hogy minden az én hibám, én bxsztam el, nekem kell változtatni, stb. Ez nem egészséges, ez nem jó, és egy szerető, őszinte kapcsolatban ilyen NINCS. Ha ilyesmit tapasztaltok, akkor hallgassatok rám mint egy jött-ment régi bloggerre, és húzzatok el onnan. Nem kell, hogy az értékes időnket, energiánkat és személyiségünket olyan emberekre pazaroljuk, akik ezt nem is akarják megérdemelni. 

Egy hónapja járok pszichológushoz, életem egyik legjobb döntése eddig. Mondjuk bele tartozik hogy a cég állja, szóval nem kell kifizetnem 30 ezreket alkalmanként. De tényleg aranyat érnek a jó szakemberek. Az eltelt egy hónap alatt sikerült kicsit belelátni magamba, feltérképezni a dolgokat és elfogadtatni magammal hogy igen, ez egy abusive kapcsolat volt, amiből a saját érdekem kilépni. 

Nagyon szar. Szavakba nem tudom önteni milyen szar. De nincs mit tenni. Valakinek muszáj döntéseket hoznia, és az egyetlen akit itt érdekel, hogy én hogy érzem magam és velem mizu, az én vagyok (sajnos). Mondjuk lehet néhány hét múlva már teljesen másképp lesznek a dolgok, meglátjuk.

Nem is tudom mit mondjak. Mit keres itt napjában 300 ember? Mit csináltok itt? :D Ne mondjátok, hogy ennyire megnyerő az évekkel ezelőtt írt posztáradatom, mert fejjel megyek a falnak.

(Köszi mindenkinek, tényleg, de szerintem bugos a Gportál. Ha mégnem, köszi hogy tartjátok bennem a lelket)

Lehet visszatérek, mert ez a "journaling" elképesztően sokat számít. Még akkor is sokat számítana ha senki nem látogatná ezt a blogot. Ki tudom adni magamból ami bennem tombol, és lehet erre lett volna szükségem már egy fél éve. De valamiért nem mertem visszajönni, talán mert azt hittem, hogy korábban felépítettem valamit aminek most vége? De kinek is akarok én magyarázkodni? Az meglepő, hogy még mindig van G-portál.

Sablon szöveg, cserék nyugodtan vegyetek le ha látjátok hogy élek, úgysem fogok olyan aktív lenni mint korábban. Bocsi. De átrendeződtek a dolgok, és ez a platform jelenelg arra szolgál, vagy talán fog szolgálni, hogy az én kis mentális egészségemnek hódoljak kicsit. 

Rengeteg minden történt, szeretnék mesélni is, de nem tudom hol kezdjem. Nem is tudom, hogy kellene-e vagy nem. Feltépni a régi sebeket? Szerintem inkább fogok írni arról, hogyan rázzuk gatyába saját magunkat, mert ez az, amire nekem egy hónapja szükségem volt, ez az amit éppen felfedezek és amit a saját magam kárán tanulok éppen. Szóval ha érdekel ilyen egészséges önértékelés, magunk megfelelő kategorizálása, hogyan nézzük jó érzéssel a tükörbe és társai, akkor néha nézz vissza, mert lehet lesz valami számodra. DE nem ígérek semmit, totál szét vagyok esve és lehet legközelebb megint egy év múlva jutok ide.

Addig is, mindenkinek a legjobbakat, szeressétek egymást és mutassátok meg a számotokra fontos emberknek, hogy mennyit jelentenek nektek.

Ölelés, puszi, Kathryne

Utóirat: Ha van valaki aki eddig elolvasta, dobjatok egy üzenetet valahova, hogy mi történik éppen veletek, mit olvastok itt, mi jár a fejetekben, bármi. 

Utóirat 2: A HTML-hez és CSS-hez való minden tudásom a ködve veszett, egyszer ha újra értek hozzá csinálok valamit, addig is marad ez a semmilyen kinézet. (Tipp: foglalkozzatok a skill-jeitekkel, jól fog jönni később)

Sziasztok! Életemben nem gondoltam volna, hogy egyszer visszatévedek ide, viszont most mégis így történt. A blogot jelenleg nem tervezem folytatni, viszont nem találom kizártnak hogy néha-néha ne nézzek fel. Elképesztő, hogy még mindig vagytok páran akik feljönnek naponta és (gondolom) olvasgatjátok a régi posztjaimat.

Ez a blog 4 éve nyitotta meg a kapuit, akkor nem gondoltam volna hogy 60 ezer összlátogatottságról lehet szó egyszer. Nem tudom elég hálás lenni nektek, és ez a szám arra sarkall, hogy folytassam amit anno elkezdtem.

Ha valakit érdekel, midnen rendben van, szépen haladok a tanulmányaimmal, nemsokára szakdolgozat következik és tervezek továbbtanulni külföldön mesterdiplomát is. Jelenleg elégedett vagyok az életemmel, sok olyan ember van körülöttem aki boldoggá tesz, fejlődök és minden halad szépen sorjában. :) 

Szóval mégegyszer, köszönöm Nektek hogy vagytok, látogattok és tartjátok bennem a lelket ilyen téren. Sokmindenen átmentünk mi ezen a blogon, kicsit olyan mintha egy ultimate napló lenne számomra..

Mindenesetre, arra kérem azt aki tényleg járkál még ide, hogy dobjon már egy kommentet ehhez a poszthoz, hogy Hé, én még itt vagyok! vagy MÁR itt vagyok. :D 

Köszönök mindent, kitartást és csodás napokat kívánok nektek! 

Kedves J!

Ez az a levél, amit te soha nem fogsz elolvasni, de az én lelkemnek még is jó. Ugyanis ezzel a levéllel foglak elengedni.

Na egy hónap után csak sikerült visszakeverednem ide. Ez az lényegében a hazaút szervezéséről szólt és arról, hogy hogyan tudok még többet kihozni az itteni életemből. Ezenkívül elkezdtem gondolkozni az ajándékokon/szuveníreken, valamint arról is, hogy magamnak miket szeretnék venni (de mindenről lesz szó a későbbiekben). Most viszont, egy elég vegyes bejegyzést hoztam nektek, ugyanis elmondom mik a kedvenc dolgaim itt, Finnországban. (Természetesen nem fontossági sorrendben:).

Srácok! Totál kivagyok!

Annyira hülyén érzem magam, hogy szinte egész félévben nem meséltem semmit, pedig az én lelkemnek is jót tett volna ha később vissza tudom olvasni ezeket a kis bejegyzéseket. Viszont, ami késik az nem múlik!

Nagyon sok ötlet van bennem bejegyzések terén, viszont szeretnék majd egy Finnországról szóló oldalt is létrehozni, ahol sztori nélkül, inkább csak a nyers tényeket osztom meg azzal aki rákeres. :D Szóval ha valamikor majd létrejön az az oldal, mindenképp megosztom veletek is!