48 - How to survive the university?

2018.09.21. 14:34, Kathryne
Címkék: tipp egyetem

Már három hete vagyok félig Pesti (félig nem :D), és ezzel együtt az egyetemi életbe is volt lehetőségem kicsit belekóstolni. Épp ezért szeretnék egy valamennyire átfogó bejegyzést megosztani veletek, melyben a személyes tapasztalataim fognak felsorakozni. Hogy milyen témában? Hogyan éltem túl az első napokat elsőéves hallgatóként? Mire kell figyelni (legalábbis nekem mit mondtak/mire jöttem rá) tárgyfelvételkor? Mi is az a neptun és miért utálja mindenki? Persze lesz még egy-két dolog, amit fontosnak tartok megosztani veletek.:)

Az igazat megvallva, nagyon boldog lettem volna, ha a nagy továbbtanulási láz közepette találtam volna egy ilyen bejegyzést. Teljesen elveszettnek éreztem magam, és nem csak azért, mert megint menni kell máshova, hanem mert tudtam: teljesen új rendszer vár rám, és sehol nem találtam egy normális, érhető megfogalmazást arról, hogyan is működik ez a bizonyos rendszer.

 

47 - book review pt 2.

2018.09.18. 22:16, Kathryne

 

Eltelt egy kis idő a legutóbbi könyvajánló óta, úgyhogy gondoltam megosztom veletek a “legújabb” élményeim. Az első ilyen jellegű bejegyzésben már említettem, hogy talán 5. osztály óta az első könyv amit elolvastam az a Hopeless volt. Most lehetőségem lett elolvasni a második részét is, igaz két évvel később.

A sorozatról röviden annyit, hogy ugyanazt a történetet meséli el, két külön szemszögből. Lehet unalmasan hangzik: elolvasni valamit, aminek úgyis tudod a történetét. Nekem a két rész között eltelt két év, és nem bánom. 

46 - don't put your blame on me

2018.09.14. 15:45, Kathryne
Címkék: párkapcsolat

Sikerült úgy felvenni az óráimat, hogy rengeteg szabadidőm van (még), úgyhogy kicsit megváltoztattam a blog kinézetét, ötleteltem, és még itthon is tettem ezt-azt. Tulajdonképpen nagyon motiváltnak érzem magam, és nagyon jól haladok abban, hogy lépésről lépésre érjem el a céljaimat.

Nagyon sokat gondolkoztam azon, hogy miért nem érzem magam rosszul, amikor én Budapesten vagyok, barátom meg olyan 150 km-el arrébb. Rájöttem, hogy igazából nincs miért rosszul éreznem magam, szeretem, ő is szeret, bízom benne és ő is bennem. Gondoltam arra, hogy megírom szerintem mi az, amitől működik egy kapcsolat, de az élet úgy hozta, hogy a mitől nem működik egy kapcsolat lesz megírva.

45 - Writing my blog has saved me thousands on therapy

2018.09.12. 09:22, Kathryne
Címkék: tipp

Sziasztok!:) 

Meg soha nem írtam ilyen jellegű bejegyzést, de úgy gondolom most eléggé aktuális a téma. Több éves tapasztalattal a hátam mögött késznek érzem magam arra, hogy megosszam veletek milyen hibákat követtem el, valamint az iskolakezdés miatt (úgy lattam) elég sokan kezdtek neki a szerkesztésnek. Új tapasztalatok, környezet került nagyon sok ember életébe, és értelemszerűen jó dolog, ha ezeket az élményeket kiírja magából az ember. :) 

A tag-ek között megtalálható egy kérdéssor, melyben az eddigi blogos életéről írtam elég hosszan. Ott említettem már, hogy 2014 körül kezdtem el komolyabban foglalkozni ezzel, naponta írtam bejegyzéseket, rengeteg olvasóm volt, szóval össze jött a dolog. Aztán az évek alatt néha elkezdtem, néha abba hagytam, nagyon hangulatfüggő volt nekem ez a blogos forma. Mindig is a G-portálon tevékenykedtem, néha megpróbáltam a Wordpress-t de valahogy soha nem éreztem magaménak a rendszert. Bár lehet, hogy a közeljövőben változni fog a véleményem :D.

Szóval. Mindenek előtt fontosnak tartom tisztázni, hogy nem lesz szó olyan tippekről, melyeket minden második ilyen bejegyzésben megtalálni. Nem fogok cím ötleteket adni, ahogyan azt sem fogom megmondani hogyan kezd el írni az első bejegyzésed. Mindössze a saját tapasztalataim szeretném megosztani veletek, és azokat a hibákat, amiket én is elkövettem.

#1. Döntsd el, hogy fel akarod-e vállalni magad

Szerintem az egyik legmeghatározóbb kérdés, hogy névtelenül vagy névvel blogolj? Én mindig is a névtelenség mögött maradtam, pontosabban szerettem volna. Olyan szinten írtam a személyes bejegyzéseket, hogy ha ismerőseim megtudták volna, hogy én vagyok, vagy hogy ilyet csinálok, biztosan sok vita született volna. Valamint azt sem akartam, hogy az ember akit a legjobban utálok el tudja olvasni, hogy éppen milyen gondjaim vannak, milyen akadályok vannak előttem. Egy személyes blogon felesleges hazudni. Ha elkezdted, akkor folytasd. Nem szabad azt hazudni, hogy az élet rózsaszín, miközben épp nem tudod miből kifizetni a lakást, vagy épp most szakított veled életed szerelme. Felesleges saját magad becsapni azzal, hogy nem a valóságot írod le. 

Számomra a blogolás soha nem egy kényszer volt, hogy “én most leírom mit vettem suliba, mert az a menő”, hanem mindig is olyan bejegyzéseket írtam, amikhez kedvem volt, ahogyan éreztem magam (vagy amilyenre az olvasóim kíváncsiak voltak). Persze sok előnye van annak, ha felvállalod magad, és az ismerőseiddel is megosztod, hogy hallooooo divat blogot vezetek, ugyanis ha ügyes vagy, könnyebben megtalálnak esetleges cégek, hogy kicsit promózd őket. Viszont ennek is megvan az árnyoldala, én nagyon nagy hibát követtem el, mikor megosztottam egy emberrel, hogy mi a hobbim. Mindenkinek saját döntése, hogy vállal-e kockázatot.

#2. Ne másoknak, magadnak írj

Hidd el, nem lesz jó érzés a sokadik olyan bejegyzést megírni, ami téged nem is érdekel, és csak a divat miatt pötyögsz. Lehet, hogy szeptemberben az összes blogon azt látod, hogy haul bejegyzés van, meg kinek milyen iskolatáskája, de ez nem azt jelenti, hogy neked is kötelező ezt megírod. Én sokkal többre értékelem, ha valaki elszakad ezektől a tipikus sablon bejegyzésektől, és egyedi tartalmat oszt meg. Lehet ez egy saját recept, egy túra az erdőben, vagy egy bejegyzés a te saját tanulási szokásaidról (és nem a sablon tippekkel).  Én is arra törekszem, hogy ne másoknak, hanem saját magamnak feleljen meg a kinézet és a tartalom egyaránt. Persze ezzel nem azt mondom, hogy semmibe kell venni a emberi normákat, és alpári bejegyzéseket írni, mert neked olyan kedved van. Normális keretek között kell mozogni, de itt is számtalan lehetőség áll előtted.

#3. A nézettség kérdése 

Minden blogger egyik talán legfontosabb pontja a pályafutása során, hogy hány olvasója van. Ezeket mindegyik honlap szerkesztő felületen meg lehet nézni. Elhiszem, hogy elkeserítő ha már két éve írod a bejegyzéseket, és még mindig csak napi 10 olvasód van, főleg, ha egy 2 hónapos karrierrel rendelkező illetőnek akár napi 100 fő is nézi a bejegyzéseit. A nem személyes jellegű blogokon alap elvárás, hogy legyen látogatottság, legalábbis szerintem belül mindenkiben ez van. A személyes blogok azért különlegesek, mert azt magának írja az ember, nem másnak. Nem ad öltözködési tanácsokat, nem mutatja meg mit vett. Az ő saját testi és lelki hullámvasútját osztja meg, amely nem feltetlen azért kerül ki az Internetre, mert az illető mindnekinek el akarja mondani, hogy milyen rossz passzban van. A nézettség szerzés amúgy egy nagyon egyszerű dolog, jó bejegyzéseket kell írni, és olyan szinten kell vezetni a blogot, hogy ha te egy olvasó lennél, máskor is vissza akarj jönni. Lehet hirdetni magad különböző csoportokban, és előbb-utóbb kialakul a te saját olvasóid kis családias csoportja. Plusz: hidd el, ha valakinek napi 200 megtekintés van az oldalán, nem mindegyik olvassa el az épp aktuális bejegyzést. 

Remélem tudtam egy kicsit segíteni, hogy mégis mire érdemes odafigyelni azon kívül, hogy szép legyen a kinezet, meg tartalmas legyen, meg blablabla. :D 

44 - I didn’t change I just found myself

2018.09.10. 12:32, Kathryne

Sziasztok!:)

Kezdem úgy érezni, hogy van értelme életmóddal kapcsolatos könyveket olvasni, vagy filmeket nézni. Sokkal motiváltabbnak érzem magam, mint mondjuk 5 nappal ezelőtt. És miért? Ezt szeretném megosztani veletek. 

Először is szeretném leszögezni, hogy nekem mindig is nagyon szélsőséges volt az érdeklődési köröm. Ha kedvem támadt, elkezdtem futni, máskor festeni próbáltam, egyszer gitározni, de valami okból kifolyólag mindig véget értek ezek a lelkesedések. Már rájöttem, hogy azért, mert egy kezdeti fellángolás miatt döntöttem el mit szeretnek csinálni, és nem gondoltam bele, hogy mennyi időmbe fog ez kerülni, anyagilag milyen vonzata lesz, vagy lesz-e társam, vagy sem. 

A változást leginkább 2 tényező együttes megjelenésének tudnám: Ízek, imák, szerelmek, valamint a költözés.

 A filmet sokan ismerhetitek, elég jól értékelt film, melyben nem mellesleg James Franco is szerepel. A történet röviden annyi, hogy adott egy fiatal nő, akinek látszólag tökéletes élete van, de tartalom, élmény, emlék nincs mögötte. Ezért dönt úgy, hogy lemond mindenről, ami eddig az élete részét képezte, és vadabbnál vadabb helyekre látogat el. Két nagyon fontos jelenetet szeretnek kiemelni: egyik a film elején látható ábra, miszerint mindig 4 lábbal állj a földön, és ne a szemeddel, hanem a szíveddel láss. Másik pedig a film végi monológban hangzik el (nem tudok pontosan idézni), melynek lényege; ahhoz hogy megtalálod önmagad bátornak kell lenned és lemondani mindenről, ami eddig körülvett. Az út alatt pedig légy nyitott, minden utadba kerülő eseménynek adj jelentőséget, valamint minden ember, akivel beszélsz, legyen a tanítód. Nyilván nem arra kell ilyenkor gondolni, hogy a legutolsó kéregető nincstelen ember a példa. Egy jó szó, kedves gesztus, boldog emlék is képes megvaltoztatni a hozzáállásod egy adott témához. 

 A film többi részét át aludtam, nagyon vontatott és sok a felesleges rész, melyben nem igen történik semmi. A lényeg megmaradt. :D

Amúgy, szerintem sok igazság van emögött a két felfogás mögött. És itt jön képbe a második tényező. A költözés miatt rá vagyok kényszerülve, hogy új dolgokat ismerjek meg. Példának okáért; tömegközlekedés, új emberek, új tanulmányi rendszer, új környezet, stb. És ha nem vagyok nyitott, nem tudok alkalmazkodni a körülöttem levő változásokhoz, ha pedig nem változok, felesleges volt eljönnöm továbbtanulni. 

Úgy gondolom, az embernek muszáj elég bátornak lennie ahhoz, hogy belevágjon az ismeretlenbe. Nekem sem volt könnyű, sok elintézni való tornyosult rám, és néha azt sem tudtam milyen évet írunk. Ma egyik előadáson hallottam egy nagyon lényeges mondatot; ahhoz, hogy dönteni tudjunk mérlegelnünk kell aközött, hogy mit kapunk és ennek mi a költsége. Milyen lemondás okkal jár több, mint 100 km-rel messzebb levő egyetemen tanulni? Milyen ára van ennek? Nem tudok találkozni napi szinten a barátommal, a barátaimmal, nem tudok kiugrani a kedvenc helyemre délután meginni egy kávét, nincs az udvaron a dinka kutyám. És mit kaphatok? Egy olyan diplomát, mely keresett a munkaerő piacon, megismerhettem Budapestet, esélyt kapok arra, hogy óriási bulikon vegyek részt (amíg fiatal vagyok), hogy új barátságokat tudják kötni, és hogy életre szóló élményekkel gazdagodjak.

Mint mondani szokás, menni könyebb, mint maradni. Ezzel teljesen egyet értek. Nekem minden új, minden kereszteződés, utca, ember, épület, kávézó. Akik pedig otthon maradtak, szüleim például.p, nekik minden megy a megszokott kerékvágásban, mindössze annyi, hogy munka után nem találkoznak velem. Részükről és részemről is lemondásokkal jár a továbbtanulás, lényegében az önálló életem elkezdése. És ez egy olyan dolog, aminek örülni kell.  

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 
About Author

Üdvözöllek kedves idegen. Több éve blogolok, kisebb-nagyobb kihagyásokkal, de valahogy mindig visszakeveredek az internet sötét bugyraiba. A mindennapjaim egyre zűrösebbek, továbbtanulás, érettségi, forgalmi vizsga, egy új kutya és egy kelekótya macska is megnehezíti az amúgy sem egyszerű életem. A bejegyzések során úgyis megismertek, de néhány kulcsszó hozzám: imádom az alternatív/klasszikus/film zenéket, sorozatok minden mennyiségben (filmekből a barátom szerint analfabéta vagyok), vörös hajam van és libafos zöld színű szemem, BGE hallgató vagyok, kiskoromban FBI ügynök akartam lenni, van egy barátom 2017 óta, imádom és ő is engem. 

A képek forrása: Pinterest

 
News
Friss bejegyzések
2018.09.21. 14:34
2018.09.18. 22:16
2018.09.14. 15:45
2018.09.12. 09:22
2018.09.10. 12:32
Friss hozzászólások
 
Chatbox

 
Coctails

AmyGinny | Riri | vix | zara

Nem csere

Másik oldalam:

 
Categories

Hajápolás Sorozatok Könyvek egyperces
 egyetem